Gyermekkorunk csodái

2022.05.21 19:30 Kezdő_kritikus Olvasottság: 136x

1

Üde színfolt ez az animációs film a Netflix kínálatában, amit mindenkinek érdemes megnézni, aki szívesen gondol vissza gyermekkora csodáira, örömeire. A történet a 60-as évek Houstonjában játszódik, ahol minden az űrhajókról és űrhajósokról szól, minden szép és új. Mindezt egy álmodozó, hatalmas képzelőerővel megáldott srác szemén keresztül láthatjuk, aki megálmodja, hogyan száll a Holdra az Apollo 10,5 fedélzetén. Ez az álom adja a film keretét, és fő történetszálát. Eköré van felépítve egy szép nosztalgia a gyermekkorról, ahol minden csoda valósággá válhat.

Ismerjük mind azt az érzést, amikor bármit láttunk, az új és érdekes volt, és a fejünkben mindenről rögtön megalkottuk a saját filmünket, amiben mi voltunk a főszereplők. Megmentettük a szomszéd lányt a sárkánytól anya söprűnyeléből készült lándzsánkkal, megnyertük a Forma-1-et a lábbal hajtós Moszkvicsban, vagy szelíd motorosok voltunk a kártyalappal és porral töltött üveggel turbózott Csepel tacskón. Amikor nem lehetett úgy kimenni az utcára, hogy valamelyik haver ne lett volna kinn, készen bármilyen kalandra, amit elképzeltünk. Amikor a fa alatt ülve teljes beleéléssel meséltük el a tegnap megálmodott kalandunkat, mintha valóban megtörtént volna. Ha rossz fát tettünk a tűzre, akkor kaptunk a fenekünkre, nemcsak a szüleinktől, de a tanároktól is. És igen, gyakran törtük el valaminket, vagy nyúztuk le a bőrünket, mégis túléltük. Ez mind része volt annak a színes, nyüzsgő világnak, amire annyira szívesen emlékszünk, és vágyunk ma is. A fű is zöldebb volt, és az ég is kékebb… A film ezt az érzést ragadja meg tökéletesen, és repít vissza minket ebbe a világba, segít felidézni megannyi kellemes emléket.

Maga a látvány tökéletesen eltalált, klasszikus rajzolt animációs film, ami szintén rásegít a nosztalgia-érzésére. A nagyon igényesen megrajzolt képek hatására én a film 20. percétől úgy elvesztem a történetben, hogy teljesen meg is feledkeztem arról, hogy ez nem élőszereplős film. Tényleg nagyon jó. Nekem a régi Galaktika, vagy Robur magazinokban levő illusztrációk, illetve a klasszikus képregények rajzai ugrottak be róla, csak itt mozgókép formájában kapjuk meg ugyanazt.

A zenék szintén korhűek és hitelesek, és szerves részei a történetnek is. Nekem is azonnal beugrott a nap, amikor az akkori kedvenc számomat (Here comes the sun) 100x hallgattam meg egymás után a szüleim Beatles lemezéről, amihez akkoriban nem volt elég egy gombot megnyomni, hanem mindig vissza kellett rakni a tűt a lemez megfelelő sávjába. Vagy amikor ezekről a zenékről beszélgetve próbáltuk megfejteni, vajon miről is énekelhetnek? Mindenkinek megvolt a saját verziója…

Mindezek miatt nekem nagyon tetszett a film, és bátran ajánlom mindenkinek, aki valami különlegeset és kedveset szeretne látni, ami visszarepíti egy kicsit a gyerekkorba, emlékeket, érzéseket felidézve. Nem érdemes előítéletesnek lenni, mert igen, egy animációs film is lehet jó, és igen, a Netflixnek is sikerül néha.