Spoileres lehet!
Amikor egy nagyobb filmes korszak lezárul, az ember el szokott gondolkozni, hogy az adott franchise az elején miért keltette fel az érdeklődését, illetve miket szeret benne és (esetleg) miket nem. Nekem személy szerint az első Jurassic film óta kellemes kikapcsolódást jelentenek a dínók a filmekben. Ahogy ,,feltámaszották" őket, az elkerülhetetlen izgalom és menekülés előlük. :) Mivel ebben a filmben is meg voltak ezek - szerencsére rengeteg újítással egybefűzve - már ez elég lett volna ahhoz, hogy elnyerje a tetszésemet. Azonban ez csak a kezdete volt az egésznek: visszatértek az eredeti film szereplői közül jónéhányan. Örültem, hogy nemcsak az ún. "fan-service" kedvéért. Ez az megjelenésük perceiben már le lett játszva, aztán gyorsan ők is főszereplők lettek a Jurassic World filmek főszereplőivel együtt.
Ebben a filmben volt minden, ami Jurassic-rajongók szemének-szájának ingere: futás, menekülés, akciójelenetek (többek között a legizgalamsabb a máltai száguldozós rész), és természetesen az epic filmzene. Aztán ott volt a másik oldala a filmnek. Pénzéhes rosszfiúk és a természetbarátok ellentéte. Ez utóbbi már az eredeti filmben is jelen van, de ez igazából mindig volt, van és lesz is... Aktuális témát dolgoz fel, többek között a környezetvédelmet. A sáskás rész a bizonyítéka annak, hova vezet az, ha az emberiség mindenhatónak hiszi magát.
Már a széria korábbi filmjei is fogyasztói szempontból közelítették meg a témát, így igyekeztek felhívni többek között erre a figyelmet. A 2015-ös Jurassic World film a legjobb példa erre, ahol a vendégek kedvéért olyan dínót hoztak létre, amivel már túl messzire mentek. Ezúttal pedig - főleg a modern technológiának köszönhetően - létrehozták azt, amit Stephen Spielberg annak idején elkezdett a filmmel, melyben a dínók visszatértek. Másként mondva: az élet ezúttal jelentősebb mértékben tört utat.
Kicsit ebben kellemesen meg is lepett az, hogy a sáskák viszik a főszerepet a fenyegetés terepén. Azt tudtam, hogy a dínók és az emberek között az élet nem lesz ebben egyszerű, de ez bátor lépés volt a készítők felől. Emellett eléggé feltűnt, hogy ezúttal nem játszódik annyit a természetben, inkább laborban, zárt helyeken, ahol ugye a dínók nem mozognak valami otthonosan, meg is látszik rajtuk...
Maisie szerepe volt az egészben az egyik legérdekesebb. Őt és Kék kicsinyét felhasználni egy hiba kijavítására azért már-már merészebb irányba kezdte terelgetni a filmet, és nemcsak ezzel a klónozásos dologgal. Igaz, erre volt utalás az előző részben is, nem volt tehát váratlan, de hogy ekkora jelentősége lehet a folytatásban, na erre tényleg nem számítottam.
A végén lévő, dínók harca-rész ezúttal nem volt annyira ütős, mint a 2015-ös film végén, de cserébe a film szinte minden pillanatában kaptunk nagy adag izgalmat. Nagyon ütött pl. a borostyánbányás rész, vagy amikor Ian terelte el a Gigantosaurus figyelmét, és végül a dínó szájába dobta a botot, és lángolt. Az nagyon epic rész volt!
Azt az egyet sajnálom, hogy a még tavaly közzétett prológust végül nem rakták bele. Ahogy lemegy néhány jelenet a dínók korából, aztán időugrás és, ahogy a dínó egy autósmozira támad rá, az a nagyvásznon nagyon ütős lett volna.
Egyébként kiszúrtam benne egy érdekes easteregget: ebben a részben olyan dínók ették meg Dodgsont, amilyenek az első részben a munkását, Dennist, amikor ki akarta csempészni az embriókat. Persze azt már nem látni, ahogy megették.
Összességében ebben a filmben előfordulhat néhány klisé, de annál több meglepetés, fordulat és izgalom van benne. Az elején és a végén a tévés narráció kicsit fura volt, de így is el tudom fogadni. A záró jelenetek pedig gyönyörűek voltak.
Úgy gondolom, megéri megnézni a nagyvásznon legalább egyszer. Mindenképp azt mondom, hogy Colin Trevorrow és csapata ismét maradandót alkottak, és várom ennek is a DVD-megjelenését.
