Ismét sikerült az elmúlt napokban egy olyan horrorfilmet megtekintenem, ami már elég régóta szerepelt, a megnézendő horrorfilmek listáján nálam. Tulajdonképpen több szempont szerint is kíváncsi voltam erre a filmre és anno ezért is került fel erre a képzeletbeli listámra. Na de nézzük, hogy miért is lett számomra csalódás, a The Funhouse című produkció.
Az egyik ok, ami miatt mindenképp kíváncsi voltam erre a filmre, az maga a film rendezőjének a személye, hisz Tobe Hooper (1943-2017) azért egy kimondottan jól csengő név volt, a horrorrajongók körébe (még akkor is, ha azért már csalódtam egy-két filmjében, de azért sokkal több olyan alkotása volt, ami után pozitívan tudtam vélekedni). No sajnos e film rendezése se lett kiemelkedő, bár azért még talán itt található a legkevesebb gond. Egy másik szintén fontos szempont miatt is kíváncsi voltam erre a filmre, az pedig nem volt más, mint hogy az egyik kedvenc regényíróm, Dean R. Koontz felhasználta a film forgatókönyvét egy regényéhez (amit Owen West álnéven készített el, amit sajnos idehaza, még nem adtak ki). Kezdésként ezek a dolgok voltak azok, ami miatt mindenképp érdemesnek tartottam ezt a filmet egy megtekintésre, de sajnos elég nagyot csalódtam benne.
Még maga a film története is reménykedéssel töltött el előjáróban, hogy egy jó horrorfilmhez lesz szerencsém (főleg azután, hogy láttam hogy a film maszkmesteri feladatait az a bizonyos Rick Baker készítette el, akinek a neve, legalább annyira jól csengő számomra, mint a fentebb megemlített úriemberek nevei) de sajnos talán a legtöbb gond, maga a film történetében található. Régóta nem futottam bele olyan horrorfilmbe, főleg a kedvenc időszakomon belül (a 80-as évek horrorfilmjei), ami ennyire kevésbé volt képes lekötni a figyelmemet. Nem csak hogy nem volt képes lekötni a figyelmemet az első egy órája a filmnek, de eléggé unatkoztam is rajta. Pedig ha jól emlékszem, pont hogy azt olvastam több helyen is a filmről, hogy az első egy órájában akarták megteremteni azt a fajta baljós és hátborzongató érzést, hogy ebben a vidámparkban valami nagyon nem stimmel. Na ez nálam egyáltalán nem teljesült. Továbbá az első órában akarták a készítők a film főbb karaktereiknek a jellemvonásait kidomborítani, de én ezt sem nagyon éreztem. Ha csak egy gondolat erejéig ki akarnék térni a főbb karakterekre, nálam már azzal sokat rontottak az összképen, hogy egy harminc éves színészt választottak, egy húsz éves karakter megformálására és sajnos látszott is rajta, hogy kimondottan feszeng ebben a szerepben.
Tulajdonképpen a horror műfaján belül, azt sem nagyon tudtam teljesen eldönteni, hogy ez egy slasher, vagy inkább egy szörnyfilm benyomását akarta volna elérni, bár végül is mindegy, merthogy se nem lett véres, se nem lett eléggé izgalmas ezekhez. Ami némiképp pozitívum volt mindössze számomra a filmben, az a maszkmesteri munkálatok kivitelezésében találtam meg.
Összegezve, elég nagy csalódásként értem meg ezt a filmet, főleg azért is, mert tényleg sok minden adva volt ahhoz, hogy egy emlékezetes horrorfilm születhessen belőle. Úgy gondolom, hogy erre a filmre nagyon is igaz az a közmondás: "Nem mind arany, ami fénylik".
68 The Funhouse (1981)
Egy szörnyszülött kezd el négy fiatalt üldözni a karneválban, ahova azok éjszakára bennragadtak. több»
Szereplők: Sylvia Miles, Elizabeth Berridge, William Finley, Shawn Carson, Jeanne Austin
