Egyes elméletek szerint a polip egy másik bolygó szülötte, ideérkezése egy csoda, és rengeteg história szerint egy üstökös "hátán lovagolva" jött le a Földre.
Az egyetlen élőlény a világon, aki meg tudja változtatni a DNS-láncát, ami csodálatos és hihetetlen.
Pippa Ehrlich, aki ezt a sztorit elénk rakta kivívta a tiszteletemet.
Craig Foster és Tom Foster, na meg egy aranyos kis polip.
Nézzük is gyorsan!
A dél-afrikai Craig Fostert a botswanai Okavango-deltában élő nílusi krokodilról szóló Into the Dragon’s Liar fényképezéséért jelölték Emmy-díjra 2010-ben. Testvérével, Damonnal közös filmje (egyben első rendezése), a Kalahári sivatagban élő busmanok (vagy másnéven szanok) érdekes és misztikus életét bemutató, The Great Dance: A Hunter’s Story című dokumentumfilmje pedig hazájában aratott nagy sikert még 2001-ben. Foster a 2000-es években rengeteget dolgozott – időközben megszületett fia, Tom is – , és ahogy az ilyenkor lenni szokott, eljött a pillanat, amikor úgy érezte, ideje lenne lassítani egy kicsit és elgondolkozni az élet értelmén, és persze azon, mi célból is vagyunk mi a földön?
Gyermekkorában rengeteget merült, búvárkodott, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy ismét alámerül, ám ebből a szempontból lakóhelye rendkívül veszélyesnek számít. A néhány fokos vízzel dacolva, a hullámoktól viszonylag védettebb helyen, egy hínárerdőben kezdett el filmezni. Mivel egyedül volt, mindenre alaposan fel kellett készülnie, hiszen csak magára számíthatott. Az egyik ilyen merülés alkalmával találkozott azzal a polippal, akivel életre szóló barátságot kötött.
A polipokról tudni kell, hogy a nőstények a szaporodás után (nagyjából 2 évesen) rendszerint elpusztulnak, így ez a barátság viszonylag rövid, de annál csodálatosabb, és tartalmasabb volt.
Élményeit barátaival, és kollégáival, James Reed és Pippa Ehrlich dokumentumfilmesekkel osztja meg. Őszintén, és gyakran könnyes szemmel mesél erről a furcsa és különös barátságról. A film címében nem véletlenül szerepel a tanító szó a barát helyett. Foster rengeteget tanul ebből az élményből. Nem csak a polipokról és a hínárerdők ökoszisztémájáról, hanem saját magáról is, ami sokkal közelebb hozza őt kamasz fiához és úgy általában segít jobban megérteni mindazt, amit életnek hívunk...
És amit egyszer élünk meg ebben a formánkban ezen a földön.
A „cselekmény” lineáris és az ember-állat kapcsolat kibontakozását tárja elénk. A polip évmilliók alatt fejlesztette ki azon képességeit, melyek révén képes a túlélésre. A cápáktól hemzsegő vízben egyszerre zsákmány és vadász, hiszen maga is ragadozó, más állatokkal táplálkozik. Mint minden vadon élő állat, bizalmatlan a többi élőlénnyel, így az emberrel szemben is. Mikor megszokja Foster közelségét, és nyilvánvalóvá válik számára, hogy – legalábbis rá nézve – ártalmatlan, A férfi jelenlétében gyakorlatilag a megszokott, mindennapos tevékenységét folytatja tovább, amiből páratlan szépségű (és fontosságú) felvételek születnek (Roger Horrock operatőr többek között David Attenborough-val dolgozott együtt A kék bolygó II-n). A természetfilmes eközben egy régóta fennálló morális kérdéssel szembesül, beavatkozhat-e, belenyúlhat-e a természet rendjébe, hogy barátja és tanítója életben maradjon?
Egyfajta kötődés, függés alakul ki közöttük, és bár minden nap valami újat hoz, rutinná válnak a találkozások. Jobban belegondolva mi, emberek sem csináljuk másként egymás között. Közeledünk egmáshoz, alaposabban megismerjük, beavatjuk az életünkbe, titkainkba, bizalmat adunk és várunk el. Foster eközben persze rengeteget tanul, lát és tapasztal, mind a lelke, mind pedig az elméje kitisztul, emberként, férfiként, férjként és apaként is megerősödve jön ki a dologból. Amikor eljön a szaporodás ideje, jól tudja, hogy polipja valószínűleg nem élhet tovább, és erre ugyanolyan nehéz felkészülni, mint amikor háziállatot tart az ember, és kis kedvence végérvényesen megöregszik.
A megszerzett tudást és tapasztalatot átadja fiának és másoknak is, igazi búvárközösséget hozva létre, amely a hínárerdő nyugalma és békéje felett őrködik.
Mind látvány, mind mondanivaló szempontjából zseniális, kedves és megható is egyben.
Az ember amíg él, tanul.
És én most tanultam, és nem is keveset!
Kötelező darab!
Mint ahogyan a kedvenc fotelemből üzenem…
90 Tanítóm, a polip (2020)
Egy filmes és egy polip különleges barátságának története. több»
Érdekes kritika.