2022.09.24 21:18 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Kissé nem ideillő.

Johnny Depp.

Aki zseni, de egyben bohém, extravagáns, öntörvényű, és szabadelvű!

Kissé nem ideillő.

Itt viszont szinte semmi nem jött át a képernyőn keresztül.

Nézzük!

Wally Pfister nem érezte a koncepciót, és a nézők meg is itták ennek a levét!

Egy film, amely olyan érdekes témákkal kecsegtet, mint a mesterséges intelligencia, az agy feltérképezése, illetve az idegpályák számítógépes leképzése, amely így minden valamirevaló sci-fi rajongó pulzusszámát képes megemelni. A film végére a pulzusszámom tényleg megnőtt, bár nem egészen úgy, ahogy azt elképzeltem.

És nem olyan irányban!

Félelemmel és kissé vegyes várakozással ültem be Christopher Nolan házi operatőrének első bemutatkozó rendezésére. A teaserekben Johnny Depp által előadott monológok ígéretesnek tűntek (ezek egyébként a film jobb jelenetei közé tartoznak), a teljes előzetes megtekintése azonban valami furcsa filmes hibridet ígért valahol abszolúte félúton a Szellem a gépben és a Fűnyíró Ember között.

Mivel ezek közül egyik film sem vonult be a mozitörténelem pantheonjába, reméltem, hogy ez csak a hollywoodi marketinggépezet egy ügyes porhintése csupán.

De sajnos csalatkoznom kellett.

Dr. Will és Emily Caster házas- és tudóstársak, mindkettejük fő szakterülete a mesterséges intelligencia kutatás.

Egy TEDTalk szerű tömegrendezvény után Will egy merénylet áldozata lesz, de szerencsésen túléli, így innen megismerhetjük kutatási eredményeit, mely egy beszélő szuperszoftver és szerverszoba képében manifesztálódik előttünk.

A merényletről kiderül, hogy mégiscsak sikerült, a professzornak csak rövid ideje marad hátra, mire felesége, aki elviekben egy racionálisan gondolkodó kutató, úgy dönt, hogy vállalva a teljesen nyilvánvaló kockázatot, feltölti férje teljes tudatát az általa létrehozott rendszerbe, sőt, egy hálókábel segítségével megszabadítja az önálló tudatra ébredt ember-szoftver hibridet a szűkös erőforrás korlátoktól, és teljesen szabadjára engedi az interneten. Eközben a merényletet kitervelő globális hacker és egyben gonosz bűnbanda igyekszik meggátolni a doktor virtuális térnyerését.

Bevallom, igencsak nehezemre esett ezt a tartalomismertetőt mosolygás nélkül leírni, pedig a film eddig a pontig aránylag működik.

Itt még nem tudtam, mi vár még rám.

Amikor aztán a házaspár egy elhagyatott és isten háta mögötti amerikai kisvárosban (mely erősen emlékeztetett az Erőnek Erejével kínosan stúdiószagú díszleteire) összekalapálja a Batmant is teljesen megszégyenítő méretű (és fehérségű) laboratóriumát, ahol mindenféle repkedő nanorészecskékkel és jézusi erejű gyógyításokkal sűrűn tarkított erőltetett házassági dráma bontakozik ki, onnantól a rendező és a forgatókönyvíró is elengedi a gyeplőt.

Itt pedig már rendesen kivert a víz!

A céltalanul lődörgő karakterek (Paul Bettany-ról soha nem lehet tudni, hogy mit is akar tulajdonképpen, Kate Mara egyszer még gonosz hacker-vezér, a következő pillanatban együtt dolgozik az FBI nyomozóival), a borzasztóan naiv állásfoglalás a tudomány mindenhatóságáról (a tudomány erejét a természet újjáélesztésével kísért montázs alatt már vártam, mikor csendül fel egy Enya-, vagy egy Deep Forest-szám), a rosszul megírt szerepekkel mit sem kezdeni tudó színészek újra bebizonyítják, hogy trutyivúd még mindig nem tud elszakadni a giccses kliséktől és a forgatókönyvírók nagy többsége nem tud mit kezdeni egy tudományos-fantasztikus ötlettel.

Ettől pedig nálam felszökik a pulzus, heves szívdobogásoktól kísérve.

Morgan Freeman, Cillian Murphy, és Johnny Depp, sőt, Rebecca Hall is szint alatt teljesít!

Na mindegy, legalább jót szunyókáltam kedvenc fotelemben.

akció | dráma | sci-fi | thriller

A világhírű tudós, Will Caster (Johnny Depp) egyetlen lépésre van attól, hogy megtegye a modern kor legnagyobb tudományos felfedezését: létrehozza a mesterséges intelligenciát,... több»

1