Lassú átmenet, ami jól jön le.

2022.10.24 21:14 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 189x

2

Érdekes koncepció, és érdekes volt nézni is.

De nézzük, hogy mit adott nekünk Jason Reitman, és a két ismert színész, Kate Winslet és Josh Brolin.

Nagy vonalakban mi is a lényeg?

Hogyan süssünk baracklepényt?

Hogyan táncoljunk mezítláb?

Mit tegyünk, ha egy szökött fegyenc kerül a házunkba? Értesítsük a rendőrséget, vagy válasszuk a Stockholm-szindrómát? Kate Winslet az utóbbi változat mellett teszi le a voksát.

Jason Reitman egy kifejezetten kedvelhető filmrendező: a Köszönjük, hogy rágyújtott!, a Juno és a Pszichoszingli (csókoltatjuk a forgalmazót) egyaránt élvezetes filmélmény, az Egek urának meg simán el kellett volna vinnie az Oscart, de Hollywood valamiért a Bombák földjén című unalmas vérszegénységet jutalmazta 2010-ben. A vígjátékguru Ivan Reitman fia legújabb filmjéhez sem választott túlságosan könnyed témát, de az egész valahogy ismerős lehet valahonnan – egy 1993-as Jean-Claude Van Damme filmben (Hiába futsz) is az a felütés, hogy egy, a gyerekneveléssel egyedül küszködő családanyánál talál menedékre egy szökött rab.

Reitman, a rendező a korábbi munkáihoz hasonlóan itt is beleesik a style-over-substance hihetetlen csapdájába, de amíg a fent említett filmekben ügyesen ki is kászálódott belőle, addig most simán benne ragad a kelepcében.

Noha továbbra is kiválóan tudja fokozni a már meglévő hangulatot, lebilincselő a soundtrack, és a színészekre sem lehet panasz, a forgatókönyv gyengeségei miatt mégis megbukik a produkció. Hogy a fenébe nem tűnik fel a szomszédoknak, hogy egy fura idegen költözött be a hosszú évek óta egyedül élő, súlyosan kedélybeteg asszonyhoz, akiről amúgy egyáltalán nem derül ki, hogy miből tartja el magát és a fiát?

Rossz az, aki rosszra gondol!

Mondjuk origamit hajtogat bérbe egy óvodának, közben fát vág, és szenet lapátol.

Hogy-hogy senki nem figyel fel az idegenre, amikor kinn baseballoznak a kertben, és ráadásul az amerikai vidéki életmódnak megfelelően minden ismerős kopogtatás nélkül lép be hozzájuk?

Talán hősünk láthatatlan?

Miért úgy próbálják megszervezni a közös szökést, ahogy? (nem spoilerezünk) Anya és fia ennyi erővel egy “mi rejtegetjük a szökevényt” feliratú pólóban is mászkálhatna a városban, az se lenne feltűnőbb.

Mondjuk kissé izgalmasabb talán!

Minden rendező életében vannak hullámvölgyek, és ez alól természetesen Jason Reitman sem kivétel.

A Nyárutó egy jónak induló, de kissé rosszul megírt melodráma, ami ugyan kimondja az élet nagy igazságait (pl. hogy szar apa nélkül felnőni), de messze nem olyan erőteljes alkotás, mint mondjuk az Egek ura volt. Egyvalamit viszont biztos nem róhatunk fel neki: hatalmas kedvet csinál a baracklepény zabáláshoz.

Jómagam pedig imádom!

A baracklepényt is!