A Disney méltatlanul mellőzött műve Atlantisz legendája köré szőtt egy szívmelengető, mégis szokatlanul komoly, felnőttes hangvételű mesét. Milo Thatch, a szebb reményeket dédelgető nyelvész a helyi múzeum kazánját tartja karban, miközben az először Platón által leírt elsüllyedt sziget, Atlantisz felkutatásáról ábrándozik. Egy szép napon pedig rá is mosolyog a szerencse a különc milliomos, Mr.Whitmore képében, aki a Milo néhai nagyapjával kötött fogadás értelmében expedíciót szervez Atlantiszba, amivel teljesül Milo legnagyobb álma. Az expedíció a legkülönfélébb karakterekből tevődik össze: képviselteti magát mindenféle nemzet és rassz, francia, olasz, puerto ricói, afroamerikai, indián, és mindenféle habitus. Van itt dörzsölt veterán, kemény parancsnoknő, szórakozott ásványkutató, túlbuzgó orvos, mogorva szakács, gépész-zseni lány és persze a titokzatos atlantisziak.
A látványvilág az ezredfordulós technikai eszközökhöz mérten is gyönyörű, sőt sok látványelem akár ma is megállná a helyét, pl. a gépszörnyeteggel való összecsapás, vagy Altantisz komplett megjelenítése. A készítők – a korábban A szépség és a szörnyetegen, valamint A Notre Dame-i toronyőrön is dolgozó Gary Trousdale és Kirk Wise – tökéletesen megragadták azokat a képeket és hangulatot, ahogyan Atlantiszt elképzelnénk. Ezáltal misztikusnak, andalítónak hatnak az itt játszódó jelenetek.
Bár sok karaktert mozgat egyszerre, de mindenki fejlődésen megy át a történet során, hiszen egy roppant súlyos kérdéssel kerülnek szembe, és mindenkinek el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll. A legnagyobb változáson persze Milo megy keresztül, aki kétbalkezes, csetlő-botló suhancból igazi hőssé válik. Kida nem a megszokott Disney hercegnő, de minden erénnyel rendelkezik, amire egy hercegnőnek szüksége van: törődik a népével és a kultúrájával, valamint a végletekig kész az önfeláldozásra a város védelmében. Noha Milo és Kida nagyon különbözőek, mégis igazi barátra, társra lelnek egymásban.
A történetvezetés komoly morális kérdéseket sző bele folyamatosan a cselekménybe. Boncolgatja a kapzsiság lelki határait (emberéletek vagy mesés gazdagság?), vagy a kulturális lopás erkölcsi felmentését (eltulajdonítani egy másik nép műkincseit saját magunknak kincsvadászat, eltulajdonítani múzeumoknak viszont a kultúra ápolása). Az erőszak és a halál témáit sem kezeli tabuként. Az expedíció számos tagja odavész már az út elején, és többen a fináléban is erőszakos halált halnak. Milo és Kida is gyászolnak. A film pedig egy tárgyilagosan, tényként kezeli a témát.
Ahogy az Atlantiszról szóló feljegyzéseket egy utópisztikus társadalom képét festik le, úgy ez a mű is egy utópia a bátorságról és a hősiességről. Üzenete sokszor komor hangvétele ellenére is pozitív kicsengésű: bárkiből lehet hős, csak meg kell találnunk magunkban a hőst.
Egyik kedvenc, imádom a karaktereit, a humorát, a hangulatát.