Látványos alkotás az ember és víz kapcsolatáról. Víz nélkül nincs élet, ezt az alapvetést mutatja be a film, de a fókuszt a rombolásra helyezi: hogyan tesszük tönkre ezt a nélkülözhetetlen kincset. Az ipari folyamatokhoz, a mezőgazdasági termeléshez irdatlan mennyiségű vizet használunk fel, és ezáltal tönkre is tesszük azt. Végignézve a termelési folyamatokat, felmerül a gondolat, hogy tényleg szükségünk van-e ekkora kényelemre, tényleg megéri-e tönkre tenni a környezetünket a gazdaságosabb előállításért.
Ismerve a számokat – pl. hogy az élelmiszer 30%-a kukában landol – a válasz egyértelműen egy NEM lesz. De a kényelem nagy úr, a rombolás nem előttünk zajlik, hanem például a mélyszegénységben élő ázsiai vidékeken, vagy a föld alatt megbúvó tiszta vízkészletben. A film szándéka mindezek bemutatása, amit csodálatos képekkel meg is tesz.
Az alkotók viszont elmentek egy nagyon értelmiségi, művészi, egyedieskedő irányba. A vágóképek túl hosszúak, percekig nem tudjuk, ki beszél és miről, hosszan időzik a kamera pl. a folyón gátat építő betonkeverő munkásokon, a rendező fókuszt veszítve más témák felé is kalandozik, pl. főzést mutat be. A végeredmény helyenként vontatott, a közlendő zavaros lett. Így pont annak nem lesz türelme végignézni, aki a legkevesebbet tudja ezekről a folyamatokról, s akiket a leginkább meg kéne érinteni a képsoroknak. Mint dokumentumfilm ezen utóbbi hiányosságok miatt csak 3 csillagot érdemelne, de a szándék és a téma fontossága miatt kapott végül 4 csillagot.
75 A víz és az ember (2013)
Egy dokumentumfilm arról, hogy a víz hogyan alakítja az emberiséget.
