A Devoured című, kifejezetten tetszetős horrorfilmet álláspontom szerint néhány magyar ember azért fogja a szívébe zárni, mert a főszereplője egyértelműen párhuzamba állítható azokkal a gyökereiktől elszakadt, külföldre szakadt vagy költözött magyarokkal, akik a tőlünk nyugatra eső országokban igyekeznek boldogulni és pénzt gyűjteni.
A film hősnője, a mexikói vendégmunkás Lourdes ( Marta Milans ) azért dolgozik éjt nappallá téve a hatalmas és kegyetlen Egyesült Államokban, hogy az otthon maradt beteg gyermeke kezeléséhez elegendő pénzt tudjon összegyűjteni.
Sajnos az egészségügyi beavatkozáshoz annyira sok pénz kell, amennyi csak hosszú-hosszú hónapok alatt gyűlik össze.
Ha nem lenne még elég nyomás az egyedülálló fiatalasszonyon a kialakult helyzet miatt, ráadásképpen rengeteg apró megaláztatást kell elviselnie a munkahelyéül szolgáló koszos kis étteremben. Lourdes lassan, de biztosan az összeomlás felé sodródik.
Majd ekkor furcsa dolgokat kezd el tapasztalni maga körül.
Előrebocsátom azért, hogy maga a film története nem nevezhető igazán kiemelkedőnek, de azért a jobbak közé tartozik.
Bár akad a forgatókönyvben olyan fordulat, amely alaposan meglepheti a nézőt (természetesen csak olyan Fűrész-módra, a mű vége felé), és a főszereplő kegyetlen pokoljárása is jól átgondolt, de összességében nem a sztori lesz az, amivel a mozi megkedvelteti magát az emberekkel – ha ugyan ténylegesen megkedvelteti. Sokkal inkább maga a főhősnő alakja, küzdeni akarása és tragikus sorsa lehet olyan elem, amely rokonszenvet ébreszt majd a nézőben.
A történet spirálban kanyarog lefelé az elkerülhetetlen és kegyetlen vég irányába, Lourdes személyisége azonban van olyan értékes (és érdekes), hogy a sztori minden determináltsága ellenére is bőven szorítsunk neki, érte. Marta Milans színésznő jól teljesít a főszerepben, ügyesen hozza a fiatal, de elszánt és egy kissé zavarodott anya alakját. Még azt a csapdát is sikerül elkerülnie, hogy túljátssza a szerepét – annak ellenére, hogy az érzelmek széles skáláját kell megjelenítenie, a játéka végig visszafogott és szépen irányított marad.
Greg Olliver pedig ezt nagyon okosan ki is tudta használni.
A főleg dokumentumfilmekben utazó rendező nem váltja meg igazán a világot, megoldásai egyáltalán nem nevezhetőek eredetieknek, de korrektül asszisztál Marta Milans egyszemélyes bemutatójához.
Bár kissé sablonosan dolgozik, alapvetően jól érzékelteti a folyamatot, ahogy Lourdest felemészti (hogy a címnél maradjunk: felzabálja) az a kemény, gondterhelt élethelyzet, amelyben most létezni kénytelen. Ezen a ponton emelném ki a Devoured legnagyobb érdemét, amelyet már a bevezetőben is érintettem: egyrészt az, ahogy a film egy szociális kényszerhelyzetnek az egyént megterhelő pszichológiai, és élettani vetületét vizsgálja; másrészt ahogyan ezt a gondolatiságot átpréseli a horror zsáner vérmocskos és koszos szűrőjén. Lourdesnek, ha orvosi kezelést akar biztosítani a gyermekének, fel kell áldoznia magát: önkéntesen a tüzes pokolra kell vonulnia, távol a családjától, oda, ahol idegen és megvetett.
„Fogva tartója” a pénz, vagyis annak a hiánya; „kínzói” kívülről a rosszindulatú munkatársai, belülről pedig saját megroppant lelke, amely kisfia után kiált. Bár a Devoured nem léphet a legmagasabb polcra, de tisztes iparos munka, és hasonló, pszichologizáló gondolatmenet mentén épül fel, mint hasonszőrű társai.
A klasszikus értelemben vett horror szempontjából azért igen erősen közepes teljesítményt nyújt a mozi.
A nézők nem fogják a borzalmak elviselhetetlen tárházát átélni, de néhány ijesztő jelenettel azért mindenképpen gazdagabbak lesznek a rémálmaik. A mű a végén gyorsan megszaporodó hullák ellenére sem nevezhető eltúlzottan gore-bő alkotásnak, a készítők az egyébként korrektül kivitelezett vérengzések helyett inkább a rettenetesen fojtogató atmoszféra megteremtésére és egy pár igen aljasul elhelyezett sokk-effektekre helyezték a kőkeményebb hangsúlyt.
Ehhez társ Carly Paradis is, aki nagyon jó kis aláfestő zenéket komponált a filmhez.
Végül zárszóként mit is mondhatnék?
A Devoured nem egy rejtett remekmű, amely eddig elkerülte a horrorrajongók figyelmét, de nem is egy szimpla „12 egy tucat” alkotás. Vannak igen komoly értékei, viszont nem elég különleges ahhoz, hogy évek múltán is emlékezzünk rá. Bár lehet, hogy azok a bizonyos külföldre szakadt honfitársaink ezt nem így gondolják.
Mindenesetre én nem felejtettem el, hiszen így írásban is megemlékezem róla, pár év távlatából.
58 Devoured (2012)
Lourdes egy fiatal nő, aki éjszakánként takarítónőként dolgozik egy étteremben. Minden megkeresett pénzét beteg fiának szánja, aki nagyanyjával él szülővárosában. Egy nap... több»
Szereplők: Marta Milans, Kara Jackson, Bruno Gunn, Tyler Hollinger, Luis Harris
