Pán Péter története már a múlt század óta velünk van, alkotója, J.M. Berrie ugyanis először 1902-ben tett róla említést A kis fehér madár című regényében. Amit aztán egy színdarab követett 1904-ben, majd 1906-ban és 1911-ben. A filmes adaptációk 1924-ben indultak el, és bár a csúcspontot az 1953-as Disney klasszikus, valamint Spielberg-féle Hook jelentette, napjainkig készülnek újabb és újabb változatok ; legutóbb Joe Wright próbált valami újat mondani a soha fel nem növő kisfiúról 2015-ben, filmje azonban kifejezetten rosszul sikerült.
Most pedig David Lowery vállalkozott rá, hogy valami újat mondjon Pán Péterről - inkább kevesebb mint több sikerrel . Az első rossz ómen az, hogy a forgatókönyv 2016-ban kezdett készülni és azóta többszöri átíráson esett át. A második pedig az, hogy a film egyenesen streamingre készült, az pedig nem titok, hogy a Disney bőkezűen költ a moziba szánt remakekre, és ezekrt általában prémium minőségű CGI, és kiváló színészi munka jellemzi ( Oroszlánkirály, Aladdin), míg a Disney+-ra érkező tartalmak a felejthető és a kifejezetten gyenge között ingadoznak (elég csak a tavalyi, élőszereplős Pinokkióra gondolni).
Ez alól jelen film sem kivétel. A sztori és a cselekmény tekintetében nem sok újítást üdvözölhetünk, sőt pörgős kalandok helyett kifejezetten lassan vánszorognak a történések. Pán Péter alakja kissé háttérbe szorul és Wendy karaktere van a fókuszban, azonban az ő coming of-age sztorija néhol szájbarágós, néhol erőltetten hat, néhol pedig visszás; pl. Wendy azt kívánja bárcsak sosem nőne fel, de Sohaországba érve mást sem csinál, csak a felnőtté válásról tart szónoklatokat és arra buzdítja az Elveszett fiúkat, hogy hagyják el Sohaországot. Értjük, hogy mit akar mondani Wendy karakterével a rendező, csak épo túlságosan didaktikus és szájbarágós ahhoz, hogy átélhető legyen.
A főbb újítások, modernizálások igazából a szereplők etnikai és nemi összetételében találhatók: Péter szerepét a színes bőrű Alexander Molony kapta, ahogy Csingilinget is az afroamerikai Yara Shahidi alakítja. Az Elveszett fiúk csapata lányokkal is bővült és a talpraesett Wendy karakterén keresztük egyfajta girlpower színezetet is kap film.
A leginkább működő momentuma Hook személye, aki egyfajta új eredettörténetet kap és elvetemülten gonosz kalóz helyett egy komplexebb karakerként festik le, akit egy gyerekkori trauma határoz meg, ugyanakkor Pán Péter sem teljesen ártatlan és jóságos . Hook és Péter kapcsolata sajnos csak a film második harmadában kerül kibontásra, és méltatlanul kevés játékidőt kap, pedig ez egy roppant érdekes szál. Ha ehhez hasonlóan az egész film ilyen merész és mer mélyebbre ásni, mélyebben belenyúlni a kalsszikus sztoriba, akkor egy nagyon jó film lehetett volna David Lowery projektje, azonban így megmarad egy átlagos szinten, amit sajnos a látványvilág és a színészi alakítások sem támogatnak meg.
A látványon meglátszik, hogy jóval alacsonyabb költségvetésből készült, mint a mozis remakek, és még az sincs megfelelően felhasználva. A CGI lóláb rendszerint kilóg, leginkább a repülési jeleneteknél, pl.a repülő kalózhajó jeleneténél szinte látszik a zöld háttér.
A színészi játékok sem mentik a filmet, noha Jude Law Hook-jában vokt potenciál, de nem tudott eléggé kibontakozni, mindenesetre Law alakítási az egyetlen említésre méltó. Alexander Molony első komolyabb szerepében látható és ez meg is látszik a 16 esztendős színész játékán. Nem tudott elég életet vinni Péter figurájába, talán a hencegős, nagyot mondó , gyerekes énjét türhetően hozta, azonban a karakter vidámabb, szerethetőbb, pimaszabb oldalával már nem tudott mit kezdeni, így egy egydimenziós és lapos Pán Pétert kelt életre. Erről a Pán Péterről pedig nem tudjuk elhinni, hogy felépített és irányít egy gyerekekből álló életközösséget Sohaországban, helytáll a Hook és a kalózok elleni harcba és még a mi világunkba is átruccan néha kalandozni. Röviden ez a Péter nem vezéregyéniség.
Milla Jovovich és Paul W.S.Anderson lánya, Ever Gabo Anderson egyértelműen lejátsza Molony-t a képernyőről, bár ő sem tökéletes Wendy szerepében. Sokszor túljátsza, túldramatizálja a szerepét, ami először megmosolyogtató, de egy idő után fárasztó. Ennek ellenére van potenciál a színésznői karrierrjében, kíváncsian várjuk a további, remélhetőleg testhez állóbb szerepeit. Yara Shahidi Csingilingjének pedig szinte semmi befolyása sincs a történésekre, semmi nem derül ki arról, hogy miért van Péter mellett és semmi másról sem vele kapcsolatban. Egy kicsit többet elbírt volna belőle a cselekmény.
David Lowery-nek tehát nem sok újat sikerült mondani ezzel a remake-kel, pedig Péter és Hook közös múltjában ( amit már Joe Wright is feszegetett a Pánban) lett volna potenciál. Arra mindenesetre hasznos volt a film elkészülte, hogy megmutassa, a bátrabb, bevállalósabb hozzáállás mennyivel jobb filmeket eredményezne- ha meg mernék lépni a klasszikusok teljes újradefiniálását.
