Fura?
Érdekes?
Hátborzongató?
Brian O'Malley valahogy nem tudja átlépni a saját árnyékát.
Most is kicsit mellément, legalábbis szerintem.
Hiszen az elmúlt évtized nem kifejezetten kedvezett a gótikus horrorfilmeknek, egy valamirevaló élményt kínáló sem akadt köztük, vegyük akár a Crimson Peaket (Bíborhegy), a The Woman in Blacket (A fekete ruhás nő) vagy a Winchestert (Szellemek háza).
A The Lodgers egy tipikus ír film, amit ígéretes dolognak tartottam a hangulat szempontjából, hiszen, ha valakik, hát ők tudják, hogyan kell sejtelmes, ködös, gótikus hangulatú rejtélyekkel teli horror/drámát alkotni vagy létrehozni.
David Turpin egy tisztességes forgatókönyvet hozott össze.
Eddig oké.
A történet egy ikerpárról szól, Rachelről (Charlotte Vega) és Edwardról (Bill Millner), akik egy hatalmas, ódon és elég furcsa házban élnek, távol mindenkitől, teljesen elzárkózva.
Életüket nagyon szigorú szabályok szerint élik, melyeket még őseik határoztak meg számukra: sohasem hagyhatják el egymást, sem pedig a házat hosszabb időre, és éjfélre minden nap ágyban kell lenniük.
Szüleik, sőt nagyszüleik is öngyilkosok lettek, de Edward is többször utal rá, hogy hamarosan eljön az ő idejük is, hogy beteljesüljön a sorsuk.
Rachel azonban küzd ez ellen, rettenetes módon szeretne szabad lenni. A szabadság reménye el is érkezik hozzá egy hadirokkant fiú, Sean (Eugene Simon) személyében (hiszen nem sokkal az I. világháború után járunk).
Igen, a történet elsőre igen klisésen hangzik, és mindenkit megnyugtatok, a továbbiakban is kőkeményen az marad.
Ennek ellenére számomra akadt meglepő fordulat a The Lodgersben, és néha-néha elkerekedett a szemem, de ezt még véletlenül sem egy jump scare okozta, az ugyanis itt egyáltalán nincs, sőt, szerintem nem is kell.
Kizárólag felépített jelenetekkel, keretes szerkezettel operál a mű, és meg kell hagyni, a félelmetes képsorok igen jól sikerültek.
Amiben a film igazán jeleskedik, az egyértelműen a magával ragadó látványvilág, ami, bár nem befolyásolja a történet folyását, de kifejezetten igényesnek látszik.
A hangulatteremtésben is nagyon odatették magukat a készítők. Néha feltűnnek motívumok, de a teljes biztonság kedvéért mindezt megfejelték egy holló rendszeres szerepeltetésével, csak hogy biztosan mindenkinek eszébe jusson Edgar Allan Poe.
A gót horror művekben nagyon fontosak a helyszínek, és a ház itt is csodálatos, és mint már említettem, szintén gyönyörű az egész helyszín.
Sajnos mindezen pozitív felvezetés ellenére is azt kell mondanom, hogy a The Lodgers nem egy tökéletesen működő történet.
Hiába a külcsín, a szép megjelenés, a belbecs csúf maradt, mert a történet tálalása nem az igazi.
A castingra nem lehet panaszunk, mert mindhárom főszereplő jól alakít – nem az ő hibájuk, hogy a kész mű ilyen dekadens maradt.
Egyrészt az írói munkát kifogásolnám, de nem az a fő gond, hogy a cselekmény nincs jól megírva, szerintem sokkal inkább az, hogy úgy, ahogy van, blődség.
A horrortörténeteknél az egyszerű fogyasztó (nevezzük nézőnek ) nem is gondolná, milyen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ami a realisztikusság és a szürrealitás mezsgyéjén található, és ez ezúttal sajnos nem sikerült.
No nem szeretném elárulni az ikrek történetét és sorsuk alakulását, mert nem szeretnék a jó öreg spoilerezés „bűnébe” esni, de számomra ez, a történet magva volt annyira abszurd, hogy onnantól kezdve elveszett minden addigi hitem és bizodalmam a filmben, és csak egy roppant unalmas befejezést kaptam.
Ráadásul különösebb magyarázatot sem kapunk a látott motivációkra.
De ezek ellenére érdekes koncepciót vet fel, csak rossz formában kivitelezi, ahogyan az oly’ sok, viktoriánus díszletekkel dolgozó horrorra azért általában jellemző.
Kevin Murphy búskomor zenéje, Richard Kendrick kamerakezelése és David Bradley kemény, pattogós, ámde zseniális játéka.
Aztán így végeredményben csak annyit mondhatok, hogy a film élvezeti értékében a külcsín kiegyensúlyozza a belbecs hiányát, így elfogadható filmmé válik, aminek végső soron élveztem a megtekintését, csak hát lehetett volna ez sokkal jobb is.
Egy komor „single location”, amit azért nem írnék le.
73 The Lodgers (2017)
dráma | horror | romantikus | thriller
Az 1920-as évek Írországában járunk. Egy ikerpár egyedül él felmenőik omladozó kastélyában. Ahhoz, hogy életben maradjanak három szabályt kell betartaniuk: éjfélig ágyban... több»
Szereplők: David Bradley, Bill Milner, Eugene Simon, Moe Dunford, Charlotte Vega
