Lehet többfajta aspektusból nézni egy művet.
Mihez mérjük, mihez viszonyítjuk, mihez hasonlítjuk?
De nézzük csak, miről is beszélek!
A századfordulóhoz érkezve a slasher/gore zsáner már túl volt sikerei zenitjén, és sajnos egymást követték a rosszabbnál rosszabb folytatások, melybe egyedül Wes Craven Sikoly című filmje tudott üdítő változatosságot hozni sötét humorával, mellyel lényegében enyhén kifigurázta a zsánert.
A nagy-nagy klasszikus hentesek és mészárosok, Jason, Freddy vagy Michael eddigre a popkultúra részévé váltak, jócskán elvesztették jelentőségüket és karizmájukat, a tucat-folytatások vagy az újrázások kirakattermékeivé lettek.
A mai napig igen nehéz egyedi és merőben új slasher filmet készíteni, azonban 2006-ban Scott Glossermanék gondoltak egyet, és csavartak a sztorin, ezúttal a sorozatgyilkos, mint úgymond a hős szemszögéből figyelhettük meg egy végzetes éjszaka történetét.
Mi is a történet, amit látunk?
Taylor (Angela Goethals) egy fiatal, nagyon ambiciózus riporternő keresi fel a rettegett Leslie Vernont (Nathan Baesel), a rettegett sorozatgyilkost, akit még kisebb korában a városkájának lakói a helyi vízesésbe dobtak, amióta bizonyos éjszakánként visszatér, hogy bosszút állhasson.
Leslie bevezeti a riporternőt és csapatát, hogy hogyan kell felépíteni egy vérrel áztatott estét, hogyan választja ki a "survival girl"-t, azt a szüzet, akinek esélye lehet a végén túlélni az éjszakát, de előtte még betonkeményen meg kell küzdenie a gyilkossal.
Megtudhatjuk, miként rejti el a különböző nyomokat, amelyek elmesélik a hősnőnek a városka és a fanatikus gyilkos titokzatos történetét, valamint azt, hogy hogyan képes azt az érzést kelteni az éjszaka során, hogy ő mindenhol ott van és mindenkit figyel, valésamint hogy hogyan képes mindenkit egy szempillantás alatt elkapni.
A gondosan kitervelt éjszaka zavaró elemei eleinte nem is zavarják, sőt érdeklik a fiatal riporternőt, ám ahogy elkezdődik a mészárlás, úgy döbben rá, hogy itt bizony tényleg senki sincs biztonságban, mint ahogy ő sem kifejezetten.
Az alkotás egy nagyon egyedi ötlettel rukkolt elő, vajon mi lenne, ha most az egyszer a sorozatgyilkos mutatná be, hogy neki hogyan zajlik az „élete éjszakája”, hogyan kell felkészülnie minden lehetséges kimenetelre és mégis mi jár a fejében, mikor kioltja a könyörgő tinik életét?
Persze el ne felejtsük, hogy itt egy found footage filmről beszélünk.
A mozi ezt egy kíváncsiskodó riporternő szemén keresztül mutatja be, így a film első fele lényegében egy found footage, azaz egy laza kézi kamerás alkotás, amely nagyon népszerű műfaj volt a 21. század első évtizedében.
Ezzel az alkotás első fele igencsak furcsává és zavarossá sikeredik, nem csak meg kell barátkoznunk ezzel az újfajta megközelítéssel, ahol a sorozatgyilkost is csak egyfajta emberként mutatják be, akivel ráadásul a főhősünk még érthetetlen módon szimpatizál, nem zavarván őt az a sok ártatlan élet kioltása, de mindezt egy kézi kamerán keresztül kell végig néznünk, ami nekem az egyik kedvenc műfajom, hiszen gyakran nem lehet rendesen látni, mi történik a vásznon.
Nagyon sokáig telik, mire megszokjuk az új helyzetet, pedig valójában a film nagyon pontosan és nagyon sokáig építkezik: megismerjük a motivációt, hogy vajon Freddy, Jason vagy Michael (akik ebben az univerzumban valóságos személyek, így sokszor megemlítik őket, ezzel dédelgetve hatalmas rajongói szívemet) miért is teszik azt, amit, hiszen minden korszaknak szüksége van egy szörnyetegre.
Ezen kívül rengeteg apró utalást tesznek a műfajra, szinte minden percben bedobnak valamit, ami emlékeztet minket valamelyik kedvenc sorozatgyilkosunkra, ráadásul még Robert Englund is feltűnik (nagy örömömre), mint az ember, aki mindenkinél jobban ismeri Vernont és aki mindent megtesz azért, hogy elkapja.
A film második fele, a hosszú-hosszú építkezés után végül beindítja a történéseket és egy vérbeli, és fantasztikus slasher/gore filmet kapunk, néhol brutális hentelésekkel és mészárlásokkal.
Azonban, szemben a legtöbb ilyen művel, ennek az alkotásnak van egy nagy erőssége: a gyilkos előtte pontosan elmondta nekünk, mit mikor és hogyan fog megoldani és csinálni, így ezekkel lehet számolni és gondolkodni, hogy mégis hogyan lehetne előle megmenekülni.
Ez egy nagy csavar a műfajban, hogy végre nem csak az esztelen mészárlást látjuk, vissza lehet gondolni a korábban látottakra, és azon gondolkozni, vajon mi, ennek tudatában, hogyan élnénk túl egy ilyen éjszakát?
Ez ténylegesen nagyon üdítő változatosságot hozott a filmbe, amelyet érthetetlen módon azóta sem mertek még az eredeti készítők sem folytatni, pedig sikerült nekik úgy elrugaszkodniuk a slasher/gore klisés természetétől, hogy lényegében szinte csak a kliséket használták fel, csak persze egy kis csavart is bedobtak a sztori mellé.
Összességben a Behind the Mask, bár az elején nehéz megszokni és tényleg nagyon lassan építkezik, a végére zseniálisan használja fel a műfaja szabályait és egy nagyon szórakoztató alkotást mutat be nézőinek.
Mindezek mellett az igazi rajongók szinte egész végig el vannak kényeztetve a folyamatos utalásokkal, ezzel egy igencsak szórakoztató filmet produkálva felénk.
Jó kis mozi, ami ma már a ritkábbak közé tartozik.
Nálam ez egy 80%, avagy négy csillag.
horror | szatíra | thriller | vígjáték
Leslie Vernon arra készül, hogy Mike Myers, Jason Vorhees és Freddy Kruger nyomába lépjen. Egy kis dokumentumfilmes csapatnak megengedi, hogy nyomon kövesse minden lépését, az... több»
Szereplők: Robert Englund, Scott Wilson, Zelda Rubinstein, Kane Hodder, Angela Goethals
