Nézzük csak meg az adatlapot!
Dráma, horror, vígjáték, thriller, misztikus.
Gratulálok!
Hát hiszen egyik sem!
Mockumentary és found footage.
Oké, véletlenül bekerült a horror, ezt még elviselem.
Értelmét nem látom, hogy hülyeségeket irkáljunk az adatlapra, mert így teljesen megtévesztő.
Oké, nézzük inkább magát a filmet.
„Show, don't tell.”
Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis az úgy nevezett áldokumentumfilmek gyártása a horror zsánerén belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk.
A mostani, 2018-as darabunk gyakorlatilag egy ál-áldokumentumfilm, amiben hőseink egy bődületes kamu történetet szeretnének filmvászonra vinni, ám közben adódik egy jobb lehetőség…
Cameron (Kurt Ela) és Eric (Kipp Tribble) úgy döntenek, hogy egy mockumentaryval, az ojaii vámpír történetével törnek be a köztudatba.
A kézi kamerás film forgatása közben azonban megismernek egy lényegesen eredetibb és valóságosabb történetet, a félelmetes Char Man legendáját.
Történt ugyanis, hogy 1948-ban Kalifornia egyik legszárazabb vidékén óriási tűz ütött ki Ojai kisvárosától nem messze.
A tűzvész áldozatai között volt egy édesapa is, aki egyetlen fiával együtt élt a hegyekben.
A fiú megmenekült ugyan, de olyannyira megviselték a történtek, hogy teljesen megőrült.
Amikor néhány nappal később rátaláltak a rendőrök, az arcát már az apjáról levágott égett bőrdarabok ékesítették, a testet pedig felakasztotta egy fára. A megbomlott elméjű fiút megtalálni azóta sem sikerült, ha viszont megidézik szellemét, kísértetként azóta is feltűnik Ojaiban – ez Char Man históriája.
A főszereplőket természetesen hamar nagyon felcsigázza a sztori, ráadásul a vámpírtörténetük amúgy is hamvába holt ötlet volt, így az azóta is kísértő szellem nyomába erednek.
Eléggé vegyes érzések vannak a filmmel kapcsolatban bennem.
A nyolcvanöt perces játékidőből harminc, de inkább harmincöt percig szinte semmi érdemleges nem történik.
Megismerjük a srácokat, átélünk félórányi néhány kínos jelenetet, amikor is a vámpírtörténettel kapcsolatban próbálnak valamit leforgatni, majd végül főszerepbe lép Char Man.
És lám.
Itt kapunk egy valóban misztikus és erősen rémisztő harminc percet, hogy aztán a befejezés ismét kissé összecsapott és elkapkodott legyen.
Színészi játékról szerintem teljesen felesleges nagyon beszélni, mert valószínűleg a mű 90%-a sima és egyszerű improvizáció, de azért illik megemlíteni Jeff Kobert, aki egy három perces szereppel is húzónévként felírható a poszterre.
Egyébiránt a két közepesen ismert színész nem hozza rosszul szerepét, viszonylag tűrhetően megismerjük motivációjukat és szerepüket a filmben, ráadásul nem is lehet őket unalmas, egydimenziós karakterekként aposztrofálni.
A Char Man egy kicsit szeretne misztikus, kicsit urbánus is lenni, de aztán a költségtakarékosság jegyében maradnak a „home invasion” horrorfilmek vonalán, viszont éppen ez a rész adja a darab savát-borsát.
A középső szakasz ugyanis tényleg izgalmas, és olykor valóban félelmetes és sokkoló.
Na már most.
Valószínűleg nem ez lesz a következő legendás found footage-darab.
De talán a 3,9 pontos értékelés igazságtalanul alacsony az IMDb-n.
Egy végtelenül unalmas délutánra mindenképpen érdemes betárazni, hátha más valahogy megtalálja azokat az értékeket, amelyeket azért nekem sikerült.
Ambivalens, de számomra értékes kis darab.
Nálam ez 66%, és három csillag.
Az adatlap pedig még mindig nem tetszik.
40 Char Man (2019)
dráma | horror | misztikus | thriller | vígjáték
A két horrorfanatikus, Erik és Cameron vámpírok után kutatnak, de a nyomozás közben belebotlanak a Char Man legendába, és ez végzetes következményekkel jár mindkettőjükre. több»
Szereplők: Jeff Kober, Nick Greco, Kurt Ela, Buddy Wilds, Unique Dowtin
Megsértődtek a szerkik?