Nemrég írtam a második részről, tetszett a film, és úgy döntöttem, hogy megnézem az első részét is.
Megtettem.
Le is írom pár szóval.
Kijelenthetem, hogy akár már most kultikussá válhat Lowell Dean kanadai független filmes (író/rendező) kissé infantilisnak tűnő farkas-zsaru figurája, az meg, hogy produkciójában a töketlen, totál szerencsétlen, és lúzer zsaru egy kisvárosi miliőben keveredik kőkemény, fekete humorral, fröcsögő vérrel és okkultizmussal, elég kíváncsivá teheti az embert, mikor ránéz a bemutatójára.
Miről szól ez az indie trash?
Lou Garou (Leo Fafard), Woodhaven városka seriff-helyettese egy semmirekellő, alkoholista, és úgy nagyjából mindenre rendesen tojó, semmirevaló, léhűtő alak.
Egyik este egy bejelentés után nyomozva a helyi erdőben fura csuklyás alakok támadnak rá, másnap meg egy félelmetes pentagrammával a mellkasán ébred. Ettől kezdve pedig teljesen megváltozik az élete, ugyanis tetszik vagy sem, teliholdkor tekintélyt parancsoló, kegyetlen vérfarkassá alakul át.
Haverja, a természetfölötti dolgok iránt igencsak lelkesedő Willie (Jonathan Cherry) segítségével Lou megpróbál minél többet kihozni ebből az új külsőből, és vérfarkas-zsaruként betartatni a törvényt, legyen szó akár tinédzser falfirkászokról, vagy éppen egy ipari méretű droglaborról.
Lowell Dean író és rendező filmjében az „oldschool” hagyományokat követve csak és kizárólag hagyományos trükköket alkalmaz, amiért hatalmas pacsi és ölelés jár, mert kifejezetten korrektül sültek el, a hatásvadász CGI tehát teljesen kizárva.
Plusz külön köszönet Peter La Rocque operatőrnek, aki ezeket a képeket készítette.
Ténylegesen a horror-comedyben szerintem amúgy is ezt a fajta eljárás dívik inkább.
Térdcsapkodós poénokra azért nem kell számítani, inkább finom gegekkel operál, mint például a boltot kirabló három kismalac vs. rendőrfarkas, gore és hentelés viszont annál inkább akad benne.
A fenevaddá átalakulás jelenetei meglehetősen emlékezetes momentumok maradnak, főleg az első, vizelés közben történő transzmutáció, ahogy a börtöncellában véghez vitt vérfarkas-szex, vagy a legeszméletlenebb helyzetekben előforduló „whiskey-donuts” kőkemény kombó.
Én mindenesetre úgy gondolom, hogy a mérsékelt költségvetése, illetve elég közepes szintű szórakoztatási faktora ellenére is egy üde színfoltja lehet a werewolfos filmek palettájának.
Nézhető és szerethető.
Nálam ez 68%, és négy csillag.
50 WolfCop (2014)
Miután a városban rejtélyes, erőszakos események történnek, egy alkoholista rendőr egy nagyobb terv részeként farkasemberré változott. A férfi barátjával és társával ered a... több»
