William Peter Blatty regényét olvastam először, és majd csak utána jött maga a film. Rongyosra olvastam, így nem olyan régen egy antikváriumból sikerült egy szép példányt beszereznem, így ma is lapozgathatom nyugodtan.William Friedkin csodálatosan és érzékenyen nyúlt a témához, megfogva a lényeget. A film maga egy megszállásról szól, témája akkoriban nagyon érzékenyen érintette a katolikus egyházat. A képsorai ma is nagyon ütősek és félelmetesek, jól el lett találva az operatőrök, Owen Roizman és Billy Williams által. Mégis, a legzseniálisabb karakter maga a meghasonult és démonokkal küzdő pap, Damien Karras atya (Jason Miller), aki lelke „több sebből” is vérzik, hiszen elveszítette a hitét, és mivel nagyon szegény, haldokló édesanyját sem tudta megfelelő módon ápoltatni, így szerencsétlen egy közkórházban hunyt el, nagy kínok közepette.
Regan (Linda Blair) kezd furcsán viselkedni, és elvált, újságíró édesanyja, Chris ( Ellen Burstyn ) orvosról orvosra cipeli, de a helyzet egyre csak romlik. A lány egyre durvább, nyersebb, kifordul önmagából, mintha egy másik személyiség lenne. Az édesanya összeroppan, amikor egy, a házukban adott parti alatt a kislány lejött a vendégek közé, trágárul beszélt, majd mindenki szeme láttára bevizelt. Nem találva más megoldást, megkeresi a démonológiával foglalkozó Merrin atyát (Max von Sydow), aki éppen egy ókori ásatáson dolgozik, de ahogy meghallja az esetet, azonnal odasiet a kétségbeesett Chris házába. Karras atya, és Merrin atya hamar rájönnek, hogy a lányt megszállta az Ördög, és a modernkori inkvizíció elkezdődik.
Hihetetlenül megkapó és egyben félelmetes képsorok, az akkori technika csúcsa jelenik meg ebben a filmben, nincs üresjárat, nincsenek unalmas részek. Kőkemény ördögűzés, hihető, jól játszó és egyben zseniális színészekkel. Sajnos Jason Miller karrierje, hiába kapott ezért a filmért Oscar-jelölést, nem felfelé ívelt. Szinte csak mellékszerepekben vagy televíziós alkotásokban játszott, és hatvankét évesen elhunyt szívinfarktusban.
A zene is szépen idomul, simul a filmbe, a hanghatások, effektek nagyon pontosak, precízek és kellően félelmetesek. Jack Nitzsche átérezte, milyen taktusokat mikor kell játszani. Akit még kiemelnék, az a látványtervező, Bill Malley, aki pompásan csinálta meg a trükköket, főleg az emelkedést, ami a mai napig zseniális. A film ma is megállja a helyét, mindenféle szempontból.
Nem lelőve a poént, ez a film nem happy endes, nem is azért készítették. Többfajta mondanivalót tartalmaz, mindenki mazsolázza ki a saját maga mondanivalóját, vagy éppen igazát belőle! Az IMDb-n négyszázhuszonnégyezer szavazattal 8,1/10-es, ez kifejezetten magas, nálam, ha lehet ilyet, 95% (pár apróbb hiba miatt), és természetesen öt csillag, nem is lehet más. Érdemes szerintem mindenkinek megnézni, max. egyszer-kétszer el kell takarnia a szemét. Egy klasszikus, ami soha nem mehet feledésbe.
84 Az ördögűző (1973)
A fiatal Regan testét megszállja az ördög. Édesanyja, Chris értetlenül áll a dolog előtt, és az orvosok segítségét kéri lánya gyógyításában, akik minden lehetséges... több»
Szereplők: Ellen Burstyn, Max von Sydow, Linda Blair, Lee J. Cobb, Mercedes McCambridge
