Kegyetlen, lélekgyilkos, megrázó, de egyben felemelő és félelmetes.
A Hellraiser: A pokol démonjai, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, majd a Távozz tőlem, Sátán!, sőt, a Fekete telefon és más filmek rendezője.
De ezek közül a legpusztítóbb és egyben legfelkavaróbb mozija a fent említett alkotás.
Természetesen nem lenne ekkora film, ha nem lenne egy fantasztikus operatőr, Chris Norr, egy nagyon dinamikusan dolgozó vágó, Frédéric Thoraval, és a zene!
A zene, ami a mai napig a frászt hozza rám, köszönet érte Jason Acunának, Marc Aramiannak, és Christopher Youngnak!
A színészek pedig egytől egyig mind telitalálatok voltak.
Ethan Hawke, Juliet Rylance, Fred Dalton Thompson, Vincent D'Onofrio, Michael Hall D'Addario, és Clare Foley, mind-mind hozták a kötelezőt!
A sztori pedig olyan magyarosan mondva: nem semmi.
Az írói válságban lévő, középkorú Ellison Oswalt (Ethan Hawke) vidékre költözik családjával, hogy ott egy csendes szobában, egy kissé a város zajától kieső házban ismét „ihletet” kapjon.
A költözés meg is történik, de mintha valami nem stimmelne már az első perctől.
Pedig a nem túl barátságos sheriff (Fred Dalton Thompson) figyelmezteti hősünket, hogy nem biztos, hogy nekik itt kellene lenniük, de amúgy minden jót, ha már itt vannak.
Persze, nem lenne buli a buli, ha nem derülne ki, hogy Mr. Oswalt csak azért költözött ide, mert itt ezen a helyen egy család felakasztva a kerti fára végezte.
Ahogy a szép feleség, Tracy (Juliet Rylance) megtudja, hihetetlenül kiakad, és az azonnali költözést sürgeti, de van egy nagy probléma! Az utolsó dollárjaik „fekszenek” a házban, és nincs hová menniük!
A fordulat!
Ellison felmegy a padlásra, és megtalálja a 16 mm-es kamerát, és hozzá, nagyon találó címekkel, a kazettákat. De amit ott lát, emberi szemnek szinte elviselhetetlenül kegyetlen és brutális!
Természetesen vannak emlékezetes pillanataik, és vannak egészen parádés mellékszereplők is, de mégis egyértelműen Ethan Hawke uralja az egészet.
Az is hihetetlenül zseniális, ahogyan a házat használják.
Teljesen másképpen nyúltak hozzá, mint rengeteg más filmnél. Nagyon ügyesen terelik el a figyelmünket, és szerintem arra nem sokan számítottak, ami aztán a film végén történt, mert az a hatalmas csavar brutális volt!
Bughuul!
A démon, aki játszik, és birtokolja a gyermekek lelkét, plusz irányítja őket. A szerepet játszó színésznek (Nicholas King) nem kellett Oscar-díjas alakítást nyújtani, de a maszkmesterek karakteres, és félelmetes „arcot” adtak neki!
A gyerekek!
Trevor (Michael Hall D'Addario) és Ashley (Clare Foley) tökéletesen hozzák a másodhegedűs szerepeket. Az érzelmeket, dühöt, haragot és félelmet le lehet olvasni az arcukról a film egésze alatt.
A végső konklúzió!
A found footage jelenetek kiválóak, a többi gyerek is hozta a kötelezőt, amikor kellett, a sheriffhelyettes (James Ransone) ügyesen hozta a naiv, de mégis érzelmes és segítőkész szerepet. A film nem fél kőkeményen kegyetlen lenni, és én ezt imádom!
Legyen is, egy horror mozinak, ennek a zsánernek igenis erről kell szólnia!
Miről másról?
Egy eléggé agyonismételt, nagyon sokszor látott zsánert tudtak tökéletesen újragondolni, és úgy tudták felénk prezentálni, hogy az valóban hatással van a nézőkre.
Nemcsak az olcsó jump scare jelenetekkel hatnak a nézőkre, hanem a történések tényleg a bőrünk alá másznak.
Az élmény pedig igencsak maradandó.
A család!
Egyetlen gyenge pont, hogy a családtagok igazándiból a háttérbe szorulnak, főleg a hirtelen szőke asszonyka, hiszen a gyerekek majd a végét azért keményen lezárják!
A játékidő is lehetett volna hosszabb, és még több dráma és előzmény a miértekre.
De így is (majdnem) tökéletes!
Az IMDb-n 266 ezer szavazatból 6,9/10, nálam pedig 95%, és természetesen öt csillag!
80 Sinister (2012)
Ellison Oswalt (Ethan Hawke) valós bűntényeket alapul véve írja regényeit. Családjával most egy olyan házba költöznek, ahol korábban szörnyű bűncselekmények történtek, de... több»
Szereplők: Ethan Hawke, Vincent D'Onofrio, James Ransone, Fred Thompson, Juliet Rylance
