A cselekmény az első világháború idején játszódik, és egész jól ábrázolja a kort, de nem ez a lényeg persze.
Adva van egy homeless csaj, aki Párizsban kurválkodásból tartja fenn magát, ami elég méltatlan rá nézve, mert látjuk, hogy a helyzetéről nem ő tehet, hanem annak a kornak a konzervált társadalmi viszonyai, az, hogy rossz helyre született. Az útja a véletleneknek köszönhetően a Vöröskereszthez sodorja, ahol a pillanat lehetőséget ad számára, hogy lecserélje a sorsát, amit jóhiszeműen meg is ragad. A játékidő első fele így pötyög el szépen, már azt hihetjük, hogy ezt kikerekítik még ezzel-azzal, aztán idővel jönnek a feliratok, és kész. Akár így is lehetett volna, és még úgy is komplett lehetne a film. De anélkül, hogy lelőném a poént, annyit elárulhatok, hogy a második felére belecsapnak kicsit a lecsóba, megjelenik a feszültség, bekerül a sz*r a palacsintába, és végignézhetjük, mit kezd a hősnőnk az elkerülhetetlennek látszó közelgő bajokkal. Aki idáig nem aludt el, az a második felén már biztosan nem fog. Idáig mondom a történetet, a többit nézzétek meg.
Nézés közben az embernek bőven van ideje elmerengeni a társadalmi osztályokról, a velük járó igazságtalanságokról meg ilyenekről. És a film úgy éri el, hogy a néző ezeken a kérdéseken valóban elgondolkozzon, hogy abban nincs semmi erőszak vagy szájbarágás, sulykolás, semmi marxista meg internacionalista maszlag, pedig mégiscsak az ilyen eszmék őshazájából, Franciaországból való moziról beszélünk. A rendező nem alkotott még nemzetközi karriert elért filmet, a főszeplőnk, Lyna Khoudri viszont mutatkozott már máshol is, ismerős lehet: A Francia Kiadásban fordult még meg, ami véletlenül ugyanabban az évben készült. Nincs semmi nagyon extra benne, de abszolút nézhető.
76 Álnév (2021)
Nelie úgy menekült meg a nyomorúságos élet elől, hogy 1914-ben a fronton ápolónő lett. Egy nap felveszi Rose, egy jó családból származó fiatal nő személyazonosságát, aki a... több»
