Egy jóképű, odaadó férfi, Heck (Matthew Goode) és egy nagyon szép, angyali mosollyal rendelkező nő, Rachel (Piper Perabo) egybekelése kerül a középpontba rögtön a film legelején. Az álompár tökéletesen összeillik, idilli képet festenek együtt, míg Rachel fel nem lángol a virágárus iránt.
A történet abból a szempontból érdekes, hogy elnagyolt, túlzásokba eső, helyenként giccses jelenetekkel vegyített romantikus drámával és komédiával dolgozik egyszerre. Az időnként előtörő szarkasztikus humor segít feledtetni, hogy egy szappanoperához közelítő filmet kapunk. A helyzetek és érzelmek gyors váltakozása olyan feltételezést kelt, mintha csak 30 percük lett volna az alkotóknak egy humorral oldott romantikus szerelmi történetet elmesélni. Ezért összecsapták a dramaturgiai folyamatot, és teret engedtek az érzésnek, hogy annyira ne vegyük komolyan a filmet. Ez sikerült, bár lehet, hogy nem ez volt a szándékolt koncepció. A színészi játékkal egyáltalán nincs gond, talán inkább a rendezés az oka, hogy a jó történet, a szuper szereplői gárda nem talált megfelelő dramaturgiai tempóra.
Fantasztikus alakítást nyújtanak Rachel szülei, Tessa (Celia Imrie) és Ned (Anthony Head). Az egymás agyára menő, kiégett, idős házaspárt alakítják, és érces megjegyzésekkel tűzdelik tele párbeszédeiket. Nagyokat lehet kacagni rajtuk. Matthew Goode olyan filmeket jegyez színészként, mint pl. a kiváló Kódjátszma, ha máshonnan nem is, innen ismerős lesz az arca. Az ő színészi játéka is élvezetes, nagyon lehet szeretni a nyíltszívű férj szerepében. Ki ne álmodna ilyen férfiról? Úgy tűnik, hogy Rachel, aki hirtelen rájön, hogy másra vágyik.
A forgatókönyv két nő szerelmi románcát helyezi a gyújtópontba. A házaspár az esküvő után meghívja magához vacsorára Luce-t (Lena Headey), a virágkötőt, aki maga is jelen volt a nagy napon mint dekoratőr. Rachel a férje legjobb barátjával, Cooperrel (Darren Boyd), a csődör szoknyapecérrel szeretné összehozni őt, de ezen a vacsoraesten Heck megtudja, hogy Luce vállaltan leszbikus, amit csak később mond el feleségének. Így egy kissé komikus helyzet áll elő. A vacsoraasztalnál vita alakul ki a kérdésről, hogy van-e szerelem első látásra. Luce úgy gondolja, hogy igen, mert ez az egyetlen igazi érzelem és őszinte vonzalom. Ezzel száll vitába Rachel, aki szerint valakit hosszabb idő után is meg lehet szeretni. Végül annyira nem hagyja nyugodni, amit Luce mondott, hogy még a kolléganői véleményét is kikéri erről. Itt már sejthető, hogy Rachelt valami zavarja, de az érzéseivel ekkor még nincs egészen tisztában, ám kezd eltávolodni a férjétől. Megjelenik a friss házastársi konfliktus. Rachel egyre közelebb kerül Luce-hoz, felismeri magában, hogy erősen vonzódik hozzá, és elkezd egy szép szerelmi történet kibontakozni, vagyis csak kezdene. A rendezés rögtön belesző egy újabb konfliktust a történetvezetésbe, és végül ennek feloldásával zárul a film, kissé bohókás hangulatban.
Hibái ellenére lehet élvezni a filmet, és igazán szerethető az összes szereplő.
74 Egy szoknya, egy szoknya (2005)
dráma | romantikus | vígjáték
Rachel és Heck, akik régi barátok és szerelmesek, végül összeházasodnak, Rachel az esküvőn összebarátkozik Luce-szal, a virágossal. A menyasszony először újdonsült férje... több»
