Miközben a sorozat szépen haladt előre, egyre kidolgozottabb lett a részleteiben és a stílusában, új probléma ütötte fel a fejét a siker útján. A közönségréteg kiszélesítésére tett kísérlet csak valami új vonás bevetésével lehetett sikeres. A stúdió egy már-már visszavonult forgatókönyvíró nagymestert vetett be az ügy érdekében. Ito Daiszuke még a némafilmek korában szerzett magának hírnevet, de a kora miatt csak elvétve vállalt új történeteket. Valahogy azért csak meggyőzték. Nem okozott csalódást.
Zatoicsi ezúttal minőségi ellenfelet kapott egy paranoiás szamuráj személyében, aki megszállott versengő, és pokolian rossz vesztes. Minden hétköznapi dologban fogadási tétet lát, ám ha valaki legyőzi, akkor gyilkos ösztön tör elő belőle. A történet irodalmi igényességű. Zatoicsi ellen először fordul a vaksága, megsebesít egy ártatlan lányt, ami komoly trauma a számára. Továbbá egy tradicionális vérbosszúra készülő testvérpár akad az útjába, akik az apjuk gyilkosát keresik. Csakhogy a tapasztalatlanságuk miatt veszélyes a küldetésük. Icsi nem olyan, aki ezt annyiban hagyná. Éppen egy látszólag jovális szamurájjal utazik együtt és jól szórakoznak, ám a masszőr sokadik érzéke rosszat súg, csak az okát nem tudja. A jakuzák közül pedig sokan pályáznak a fejére kitűzött vérdíjra. Konfliktusforrás akad hát bőven. Ekkor színre lép „Zatoicsi, a nyomozó”. Leleményes, mint Sherlock Holmes, minden apróságból képes következtetni. Türelmes, mint Maigret és „agyas”, Poirot módjára. Ha meg az kell, Philip Marlowe keménységét veszi elő. Az ellenfele sem szokványos figura, kiszámíthatatlanul veszélyes, és ravaszsággal szintén bőven ellátott. A lassú, néha a háttérben zajló szellemi párbajuk színesíti Zatoicsi megszokott, alvilági alakokkal vívott folyamatos küzdelmét. Daiszuke úr valóban értette a mesterségét, remek csavarok útján gazdagítja a masszőr lelki világáról látott, eddig sem unalmas képet.
Rendhagyó történet a sorozaton belül. Számos szálon fut, amiket apró részletek fűznek össze, hogy a végén kerek egész legyen belőlük. A régi idők mozija köszönt be a sagába. (Viszont a korszellem a keményebb vonalat preferálta, ezért a későbbiekben abba az irányba léptek a project gazdái.) Így aztán az anyagi siker nem lett az elvárt szintű, emiatt több hasonló film nem készült a főhőssel. Ám a minőségi történeteket kedvelők megjegyezték a 12. részt. Még azok is, akik egyébként nem rajonganak a kardforgatók eseteiért.
