Gyerekkoromban rajongtam az efféle Zs kategóriás sci-fi horrorfilmekért (bár eme alkotások címeit mára már egyfajta jótékony homály fedi, és nem is valószínű, hogy túl sok energiát is beleinvesztálnék eme produkciók felkutatásába), de mivel a minap mindezen emlékek eszembe jutottak, így gondoltam, nosztalgiázok egyet valami efféle kategóriájú filmmel. Így jutott eszembe az 1991-es Jéghideg űr című alkotás, aminek a videókazettás borítójával számos esetben találkoztam anno még a videótékák polcain (aminek valami egészen elképesztően emlékezetesre sikeredett a VHS-borítója, kár, hogy a film belbecse messze elmaradt attól). Na de lássuk, hogy mit is kapunk a kicsivel több mint 70 perces játékidő alatt.
Az első dolog, ami egyből megragadta a figyelmemet a Jéghideg űr című film esetében, az maga az angol címe, Dead Space. Mondjuk, amikor a film megjelent, ez a címválasztás még csak egy volt a sok közül, de mondjuk, ha mostanában jelenne meg egy sci-fi horror eme cím alatt, bizonyára sokan megörülnének neki, hisz a Dead Space egy 2008-ban megjelent, magasan 18 pluszos, sci-fi és horror elemekkel telitűzdelt számítógépes játék volt. Úgy tudom, hogy már évek óta fejlesztik az élőszereplős filmre vitelét a játéknak, de addig be kell érnie a rajongóknak két egész estés animációs filmváltozatával (a 2008-as Holt térrel és a 2011-es Utójátékkal).
A másik dolog, ami egyből szemet szúrt jelen filmünk esetében, a szokatlanul rövid játékidő, ugyanis a maga 72 percével ezt igencsak rövidnek nevezhetjük (ekkor még nem is sejtettem, hogy 72 perc milyen hosszú tud lenni egy rossz film esetében). Bár be kell hogy valljam, hogy előjáróban igencsak hiú reményeket támasztottam ehhez a 72 perchez, ugyanis én arra számítottam, hogy azért ennyire rövidke a film, mert teljesen mentes lesz majd a történet az üresjáratoktól (nos, ezt így utólag kijelenthettem, hogy messze nem így történt). Ezek után térjünk át a film történetére.
Valahol a film játékidejének a harmada felé kezdtem azt érezni a történetével kapcsolatosan, hogy igencsak ismerős mindaz, amit itt látok, és ahogy haladt előre a cselekmény, úgy váltam egyre bizonyosabbá abban, hogy a Jéghideg űr című produkció egy pofátlan koppintása volt az 1982-es Forbidden World című filmnek. Mondjuk a Forbidden World (avagy ahogy sokan ismerhették anno eme filmet a VHS-korszak narrátoros felhozatalából, Tiltott világ címen futott) sem volt egy mestermű, de ha össze kéne hasonlítani a két produkciót, akkor a mérleg nyelve nálam egyértelműen az 1982-es Forbidden World felé billenne, ugyanis abban a filmben legalább voltak olyan dolgok, amik miatt emlékezetes tudott maradni a nézőjének. A film rendezője, Fred Gallo olyan szolga módon követte a közel tíz évvel ezelőtt készített Forbidden World történeti cselekményét, hogy végül szinte semmi újdonságot nem tartogatott számomra ez a produkció. De ha mégis, akkor csupán csak két dolgot tudnék megemlíteni, az egyik, hogy eme alkotásban sokkal kevesebb meztelenkedést kapunk, mint a 82-es változatától, illetve hogy sokkal, de sokkal gyengébbre sikeredtek a szörnykivitelezések. Egy efféle alkotásnál egyszerűen nem tudom mérvadónak nevezni a színészi alakításokat, ugyanis túlzottan sok minőségi színészkedést finoman szólva sem fogunk találni, talán csak abból a szempontból fognak emlékezetesek maradni a filmbéli karakterek, hogy a forgatókönyvíró, Catherine Cyran, kínosabbnál kínosabb dialógusokat írt nekik.
Akár azt is írhatnám, hogy a Jéghideg űr egyfajta felhígított Forbidden World, és mindebből csak az következhet nálam, hogy egy kínosan rossz filmet tisztelhetek benne, aminek az elkészültét egy percre sem tudom megérteni. Ellentétben viszont aki egy 90-es évekbeli trash sci-fi horrort keres, az valószínűleg meg is találja a számításait eme filmben.
26 Jéghideg űr (1991)
Szereplők: Bryan Cranston, Marc Singer, Laura Mae Tate, Judith Chapman, Randy Reinholz
