Magányos tél

2023.12.15 01:46 kabel Olvasottság: <100x

0

A Wintertide egy meglepően ijesztő horror dráma, melyben központi szerepet kap az egyedüllét feldolgozása, valamint a gyász. A film ezeket nem tárgyalja ki hosszasan, inkább egy metaforába csavarja, és It Followshoz hasonló stílusban tálalja. A horror elem itt kimondottan erős, és a film nem ugrál jump scare-eken vagy zombis ijesztgetéseken igazán, a bemutatott félelem inkább pszichológiai, és bár a főszereplő leginkább az elszenvedője, mégis ránk, nézőkre is hatással van, főleg akkor, amikor elkezdjük megérteni, mennyire univerzális a film üzenete valójában. Ugyanakkor, ez egy indie film, így technika és filmkészítés terén hagy némi kívánnivalót maga után.

A vágás és világítás kimondottan gyenge, csakúgy, mint a mellékkarakterek színészi játéka. Szerencsére, a legtöbb időt főszereplőnkkel, Niamh Carolannel töltjük, aki remekül játssza a világtól és emberektől elszakadt, apja eltűnését feldolgozni képtelen lányt a világvégi kisvárosban, ahol egyre szürreálisabb dolgok történnek. A film pár jelenete kicsit repetitívnek hat, és pár nem túl eredeti véletlen is becsúszik, melyek kicsit furcsa történetmesélésre adnak keretet. Ezeket talán szebben lehetett volna kivitelezni, ha ügyesebb vágó dolgozott volna a filmen, ugyanakkor egy ilyen élmény feldolgozásához valamilyen szinten elengedhetetlen a repetíció eszközlése.

A Wintertide eleje egy nem túl átlagos zombifilmnek hat, azonban ahogy megyünk előre, egyre inkább máshogy tekintünk az életenergia nélküli lényekre. A rendező nem köti az orrunkra, pontosan miről szól a filmje, kapásból három irányba is mehet a cselekmény jelentése, és ez teljesen jól van így. Örülök, hogy hagyott lehetőséget a nézőnek elmerengeni és a helyszín zordságát magára ölteni. Ritka a jó pszichológiai horror, mely nemcsak megijeszt, hanem magával ránt, pláne indie filmes körökben. A Wintertide-ban ez egész jól sikerült, sokszor tényleg nehéz volt elválasztani a valóságot a fikciótól, ami nagyon szépen illik a film által felvázolt egyik nagyobb témakörbe, az emlékek erejének bemutatásába. Nem szeretnék spoilerezni tovább, ha az It Follows, Hereditary vagy hasonló lassú metaforákkal építkező filmek bejönnek, ez is tetszeni fog szerintem.