Történetünk főszereplője, Emma titkon bérgyilkos. Férje teljesen véletlenül deríti ezt ki, és azonnal kérdőre vonja ezt a kétszínűséget. Én is ugyanezt teszem a filmmel, mert az egyszerre akar mindenféle dolog lenni, de ahelyett, hogy egy zsánerbe jól illeszkedne, inkább mindegyikben elbukik.
A Role Play talán romantikus sztoriként kezdődik: főszereplőink szerelmi élete nem az igazi, és fel akarják dobni egy kis Szerepjátékkal (jé, hát nem ez a film címe?) a dolgot, azonban pont emiatt egy sötét titokra derül fény. Ez egy érdekes irány, és bár a téma nem új, de legalább potenciálisan izgalmas lehetett volna. Egy ideig ezen az elgondolkodtató vonalon mozog a film: milyen az, ha egy hozzánk közel állóról kiderül valami hihetetlenül rossz dolog, amit eddig eltitkolt előlünk? Nyilván, a bérgyilkosság egy extréma, ami jó mozgatórugója lehet egy ilyen drámának, ennél sokkal kisebb dolgok is bedöntenek kapcsolatokat. Kíváncsi leszek, mit kezd ezzel a dilemmával a film!
A rendező ekkor valszleg bedobott egy felest, és inkább azt mondta, a dráma jó, de mi lenne, ha inkább vígjátékot forgatnánk? Így aztán kapunk pár nem túl jó viccet, valamint humorosnak alig nevezhető elbagatellizálását a bérgyilkosságnak. Kicsit ráncoltam a homlokom, mert egy dráma, ami családi titkok, és mély sebek feltárását mutatta volna be, sokkal izgalmasabban hangzott, mint egy komédia, de mindegy, ebből is lehet valami, nem?
Nagyon sokat nem kellett várnom, a rendező hamar megtalálta a második felest, és új irányt vett a mozi, most már inkább akció-thrillert akart forgatni. Megjelennek titkos társaságok, rendőrök, rövid, de szanaszét rángatott akciójelenetek és titkos ügynökök. A szituációt sajnos nagyon nehéz volt komolyan venni, mivel mindenki Marvel-film szintű forgatókönyvből táplálkozott, és közhely közhelyre volt halmozva. Végül hőseink egy nevetségesen rossz lezárást követően, megpróbálnak új életet kezdeni.
A rendező itt nyomta be az utolsó felest. Mi lenne, ha mégis vígjáték lenne a film? Így a véres lövöldözést követően a család újra hihetetlen rossz vicceket kezdett lökni egymásnak, és az egész „embereket ölsz pénzért” dolog instant elfelejtődött. Itt már nagyon vakartam a fejem. Bár ennyi zsánerkavarás egy jó rendező kezében még izgalmas és érdekes is lehet (pl. Guy Ritchie-re vagy Shane Black-re gondolok ez alatt), itt sajnos magas szintű dilettantizmus uralkodik a teljes narratíván, és a jelenetek nagyon eltérő hangulatúak.
A film nem tud igazán izgalmas lenni soha, mert egy csavart sem tud felmutatni, és nem is vonja kérdőre a főszereplőit, hogy amúgy embereket ölni nem túl morális dolog. A lezárásban főhősnőnk egy pisztollyal fut neki a gépfegyveres antagonistának majdnem nyílt terepen. Ehhez nem fűznék kommentárt. Összefoglalva, akció-thrillernek iszonyat sablonos és csavarmentes, vígjátékhoz kevés poénnal operál, és drámához meg olyan sekélyes, mint a Balaton 10 év múlva. Egy bealvós filmnek elmegy.
68 Szerepjáték (2024)
A film cselekménye egy fiatal házaspár körül bontakozik ki, akiknek a múltja teljesen felforgatja az életüket a jelenben. több»
Szereplők: Kaley Cuoco, Bill Nighy, Connie Nielsen, David Oyelowo, Viktoria Ngotsé
