Amit a film kapcsán mindenképpen meg kell említeni – felkészítendő az esetleges új nézőket –, hogy konzultáns volt Tarr Béla! Ha mazochista vagy, megnézed. Én sajnos nem tudtam. Az alkotás fekete-fehér kópiája érthető, jól megtámogatja a komoly vidéki bűntény történetét. Egy sorozatgyilkos harmadik gyermek áldozatát találják meg.
Számomra nem művészet, ha egy évtizedekkel korábbi technikával készítenek filmet 1990-ben. Annyira lebutított a kép, és olyan pocsék a hang, hogy ez csak készakarva lehetett ennyire ócska. A zene inkább zaj. A snittek hosszúak.
Leginkább percesek, de mértem egy majd' három perces dombpásztázást. És tényleg Tarr stílusban, egyszerűen semmit sem ad hozzá a történethez! Miért van erre vajon szükség? Rendben, hangulatfilm. Mert hogy a bűnügyet nem oldják meg, mintha félbevágták volna a filmet. A karakterek a felügyelő kivételével mind nagyon lassan beszélnek. Kínszenvedés egy párbeszéd. Hosszú és közeli felvételekkel sokkolják a nézőt. A kamera szinte mindig állóképet mutat, néha fel vagy le mozdul, esetleg sínen körbe megy a szereplők körül. Talán egy esetben halad a kamera is, a lépcsőházban követjük a felügyelőt (Haumann Pétert). A rengeteg felesleges és borzalmasan elnyújtott jelenet miatt másfél óra a játékidő. A szürke, néha élvezhetetlenül elmosódó képek, a disszonáns, talán szelet megidézni próbáló hanghatások és a végtelenül lassú történetvezetés nagyon nehézzé teszi a befogadást. Még csak dicsérni sem tudom nagyon az egyébként neves színészi gárdát, hiszen ebben a néhol már dagerrotípiára emlékeztető mozgófilmben (haha) nem kellett játszaniuk. Elég volt néha sikoltani vagy bambán nézni egy percig. Talán Haumann Péter arcjátéka volt egy kis színes folt a szürke világban. Ez egy rossz film, nem ajánlom!
76 Szürkület (1990)
Rövid időn belül a harmadik, azonos módon, egymáshoz közel elkövetett gyilkosság helyszínére száll ki a rendőrség két nyomozója. Az áldozatot a környék jól ismert,... több»
Szereplők: Haumann Péter, Pogány Judit, Derzsi János, Székely B. Miklós, Lénárt István
