Ez egy nagyon egyszerű film. A Csipkerózsikában több csavar van, mint ebben a történetben. Dióhéjban a történet a következő: egy lány, aki makulátlan hercegnő, bár úgy viselkedik, mint egy bedrogozott halálosztó, felébred rémálmából, és bosszút áll a fél városon, amiért nem hagyták nyugodtan aludni. Miután mindenkit lemészárolt, visszafekszik aludni.
Olyan, mint egy fantasy soft pornó, csak itt szex helyett gyilkolásznak. Alapvetően egy teljes káosz az egész. Joey King A csókfülkében cuki volt, szerettük. Itt szigorú tekintetű tündérke lett. Se nem kedves, se nem barátságos. Olyan titokzatos harcmodort tanult, hogy még a terminátort is lealázta volna. Bár lehet, hogy ő volt a terminátor, mert összeszorított fogakkal és mérsékelt hörgéssel bármely sebesüléséből hamar kigyógyult. Külön öröm volt nézni, ahogy a csatornában végigmegy pár nyílt sebbel, amitől minden átlagember a sürgősségin köt ki még aznap este, de ő csak tisztább lett tőle.
Ed Stoppard királyt játszott, de inkább tűnt labdaszedőnek a fejgurítós meccsen. Annyira jelentéktelen volt a jelenléte a filmben, hogy az már fájt. Komoly dolgot nem bíznék rá.
Az egész film fényképezése olyan balladai szemét volt, amiről a végéig nem derül ki, hogy ráömlött a festék, azért színeződött el, vagy csak ennyire futotta. A díszletek szépek, de használni nem tudták helyesen. A környezete szép, de teljesen jelentéktelen maradt végig. A vágás inkább szaladt az esemény után, minthogy irányította volna a történetet. A történetről vagy jót, vagy semmit, ennél többet nem ér. A dagi katona lépcsőzése olyan 6 éves korig jó poén, onnantól már csak nosztalgia. Elszomorító, hogy ez volt a humor a filmben.
A katonák mindegyike pontosan ugyanazt a szerepet játszotta. Semmirekellők mind. Nem értenek sem a harchoz, sem a fegyverekhez. Az esetek felében csak csendben elhulltak, mint meteorbecsapódás után a dínók, míg a másik felében harcot imitálva keménykednek. A katonák sorsát Forgószél Hercegnő irányítja valahol a lépcső és a tömegsír között. Könnyű léptű buldózerként suhan végig az úton, lemészárolva mindenkit, aki az útjába kerül. Ha nem kard lenne a kezében, hanem fűnyíró, még valami humor is lenne benne.
Voltak a filmben feszült, szép pillanatok, de ez igencsak ritka volt. Többnyire egy visszafogott, de elszabadult Chucky babaként viselkedett mindenki. Megörült neki, hogy fegyver van a kezében, és egyből ki akarta próbálni. A legemlékezetesebb a cselekményben az, hogy amikor a katonák győzelemre állnak, akkor elfelejtik, hogy ők katonák, és kicsit még játszadoznak, mint macska az egérrel.
Arra jó a film, hogy a „girl power”-t átéljük, de olyan, mint a másnapos zsömle. Látszólag jó, elvileg finom is, de beleharapva elszáll a várakozás izgalma.
