Alive után szabadon

2024.07.29 11:04 Majorkas Olvasottság: 255x

0

1972. október 13.

Sokan emlékeznek erre a dátumra, még azok is, akik nem éltek akkor. A tragédia túlélői beírták magukat a világtörténelembe, pedig nem akartak belekerülni, ebben a formában semmiképp. Megfilmesítette a Netflix az uruguayi rögbicsapat és kísérőik történetét Pablo Vierci azonos című regényéből.

1-1 egész napot már igazi kihívás azokban a körülményekben lenni, ők 71 napot töltöttek ott, az Andok hegycsúcsai között. Nem volt elég a gép lezuhanása, 4000 méteres maGasságban, oxigénszegény környezetben még a faggyal, sérülésekkel, hóviharokkal és lavinákkal kellett megküzdeniük az éhezés közepette. Nem egyszerű ezt képernyőre vinni, hogy minél hitelesebbnek tűnjön, ezért elképzelni sem tudjuk, hogyan vették rá magukat először, hogy az elhunyt társaik húsából fogyasszanak. Ki kezdje meg az első vágást, az első rágást és nyelést? Nem beszélve a hőkezelés hiányáról a húsnál, önmagában már ez túlélés, a többség márpedig evett, de ez volt maga a túlélésüknek a záloga. Ép elmével nehéz ezt felfogni.

A cselekmény alatt egyszerre feszegetik ezt illetően az erkölcsi, jogi és vallási kérdéseket, majd döntenek az ösztönök, van, aki még egy hónapig is kitart (az nem derül ki, mit eszik addig), de végül fogyaszt ő is a halott társaiból, különben meghal. A legbizarrabb talán az volt, amikor egy idő után (itt már jelentős intervallumról beszélünk, több mint egy hónap eltelik), hogy hétköznapivá vált a kannibalizmus.

A befejezésről nem ecsetelek, mindenki tudja, mi lett a vége. Aki látta az 1993-as Életben maradtak c. filmet, akkor tudja azt is, hogy ha készült mostanság olyan remake, aminek van létjogosultsága, akkor ez az. Nagyon jól összerakták, nem volt egyszerű dolga sem a rendezőnek, sem a színészeknek.

9/10.