A Sárkányok háza második évada nagyon trükkös volt. Az első széria végén sokan azt vártuk, hogy most aztán kitör az epikus belháború, Zöldek a Feketék ellen, táncolnak a sárkányok, ég a tűz, győz az erősebbik. Ehhez képest végig csak kóstolgatta egymást a két zászlóalj, persze voltak kisebb-nagyobb áldozatok, de az epikus küzdelem elmaradt.
Az évadzáróig kicsit én is úgy éreztem, hogy megúszósra vették az alkotók ezt az évadot, hogy csak az időt húzzák a nagy háború bemutatásáig. Viszont az utolsó epizód ráébresztett arra, hogy pont az lett volna a megúszós stratégia, ha némi bevezetés után egymásnak esett volna a két fél. Sokkal izgalmasabb látni, hogyan formálódik a tűzben a vas, mennyi érdekszál kuszálódik össze egy ilyen belviszályban, hogy aztán a végén letisztuljon minden, és megszülessen egy olyan döntés, amit nem csupán a pillanatnyi érdekek és indulatok vezérelnek, de a sötét múlt és a még sötétebb jövő profetikus fényében is megforgatnak.
Még Daemon Harrenhalbeli, egyre idegesítőbb tipródása is egészen új értelmet nyert a végére, és olyan epikus lezárást (egyben elrugaszkodási pontot is) kapott, amilyenhez foghatót utoljára az anyasorozatban láthattunk.
A Trónok harcának világa nem kétdimenziós tér, karakterei nagyon is összetett figurák, ezért is volt bosszantó a fősorozat összecsapott, egydimenziós lezárása. A Sárkányok háza első évadának relatíve nagy időátfogásához képest most ez a nyolc epizód legfeljebb néhány hét vagy hónap történéseit meséli el, emiatt is tűnhet vontatottnak vagy cselekménytelennek. De egy ilyen felvezetés rendkívül fontos lehet, ha egy valóban grandiózus, meghatározó összecsapást szeretnénk előkészíteni, amit nem egy lapos fantasy csatában, hanem jól megérlelt, komplex helyzetekből indított, izgalmas sárkánytáncban izgulhatunk végig.
Az évad vizuális megjelenítés szempontjából pazar volt: mind a sárkányok lenyűgöző megjelenítése, mind a művészi színvonalú fényképezés és jelenetkomponálás szemet gyönyörködtető volt. Színészi játék tekintetében is egy kicsit többet kapunk, mint a sodró lendületű első évadban, az egyes szereplők jellemábrázolásai a legtöbb esetben mélyebbre mennek. Emma D’Arcy különösen parádés alakítást nyújt végig, bár ennek megítélésében nem tudok tárgyilagos lenni, mert vele kapcsolatban eléggé elfogult vagyok...
Összességében tehát egy lassú, fordulatokban szegény, de a várható végkifejlet szempontjából nagyon is fontos és alapos évad volt ez, ami kellőképpen megágyazott egy pörgősnek és epikusnak ígérkező harmadik évadnak.
Targaryenek és a Hightowerek közötti konfliktus egyre élesebbé válik az első évad fináléjának drámai eseményei után. több»
Szereplők: Matt Smith, Olivia Cooke, Milly Alcock, Rhys Ifans, Vincent Regan
