Ridley Scott 1979-ben egy legendás horror franchise alapjait rakta le A nyolcadik utas: A Halál elkészítésével, és minden idők egyik legfélelmetesebb horror karakterét teremtette meg. Az 1986-ban, 1992-ben és 1997-ben érkező folytatások bár változó minőséget hoztak, de tovább öregítették az Alien kultuszát.
Az eredeti tetralógiát lezáró Alien 4. – Feltámad a Halál után egyértelmű volt, hogy a franchise újraindításához vérfrissítésre van szükség, amire egészen 2012-ig kellett várni. Ekkor a folytatásokat jegyző James Cameron, David Fincher és Jean-Pierre Jeunet után újfent Ridley Scott ült a rendezői székbe, és egy előzményfilm formájában a xenomorph lények eredetmítoszát mesélte el az igencsak megosztóra sikeredett Prometheusban. 2017-ben pedig a Prometheus tudományos-filozofikus hangvételét háttérbe szorítva, visszatért a horroros alapokhoz az Alien: Covenanttel, mely ismét vegyes fogadtatásban részesült; noha mindkét filmnek megvannak a maga pillanatai és értékei.
És elérkeztünk az immár 45 éves franchise 7. darabjához (mely két katasztrofális mellékágat is megélt az Alien vs. Predator filmeknek köszönhetően). Az Alien-univerzum atyjának számító Ridley Scott pedig ismét átadta a stafétát, ezúttal a kis költségvetésű horrorok terén biztosan mozgó Fede Álvareznek, aki leszállította nekünk az Alien: Romulust.
Álvarez mérhetetlen tisztelettel és rajongással kezelte a projektet, és visszanyúlt a kezdetekhez, azaz elsősorban A nyolcadik utas: a Halál szerkezetéből és eszköztárából inspirálódott, de a tetralógia összes darabját megidézi, sőt a Prometheus és az Alien: Covenant eseményeire is tesz utalásokat. Az eredmény ugyan nem hibátlan, de minden rajongó szívét megmelengeti.
Időrendben A nyolcadik utas: a Halál és A bolygó neve: Halál között járunk: a Weyland társaság egyik bányabolygóján, ahol a dolgozók életkörülményei sivárak, az egyetlen kiutat pedig a cég által kiszabott kvóta ledolgozása jelenti; melyet folyamatosan megemelnek, így a kijutás egyetlen lehetősége a szökés. A bolygóról elvágyódó fiatalok csoportja egy, az űrben sodródó objektumot észlel. Egy elhagyatott űrállomásról van szó, mely belépett a bolygó vonzáskörzetébe, így megközelíthető, és a rajta lévő hibernálókamrák segítségével eljuthatnának egy élhetőbb bolygóra. A csapattal tart Rain, az árván maradt bányászlány, és „bátyja”, Andy, egy, a cég által leselejtezett android.
Az űrállomás azonban nem olyan elhagyatott, mint elsőre hitték: előbb egy viharvert androidra bukkannak, aki baljós dolgokra figyelmezteti őket, majd egyiküket váratlan támadás éri: egy ismeretlen organizmus tapad az arcára, és helyezi őt kómaszerű állapotba. Innentől pedig mindenki tudja, hogy mi következik: egy reménytelen élet-halál harc, ahol az ember csupán préda egy magasabb rendű erő alatt.
A kevesebb több elve határozottan működik, és Álvarez filmje többször is újra felidézi a zsigeri félelmet, amit A nyolcadik utas: a Halál olyan hatásosan szállított. Okosan felhasználja a nagy előd mesteri feszültségkeltő eszközeit, és atmoszférateremtését. Klausztrofóbiás belső terek, monokróm színvilág, retrofuturisztikus díszletek, nosztalgikus áthallások, fanservice és easter eggek.
Vannak természetesen logikátlanságok és lyukak a sztoriban, és karakterek terén sincs topon, de egy összességen ilyen jól sikerült film és egy ilyen egyszerre sokkoló és pazar végjáték után ezek igazán megbocsáthatóak.
Apropó, karakterek: a zömében még ismeretlen színészek miatt a „tini horror” vádja is érte már a filmet. Ez nem állja meg a helyét, hiszen egy vérbeli Alien-filmmel van dolgunk, de emlékezetes alakítás valóban nincs. A szedett-vetett legénység tagjai csak fogyó eszközökként, vagyis potenciális xenomorph-áldozatként vannak jelen. Viszont az android, Andy most is érdekes figura (ahogy az összes eddigi filmben fontos szerep jutott az androidoknak), és a főszereplőt, Raint alakító Cailee Spaenynek is vannak érdekes pillanatai, bár a modern kori Ripley biztosan nem ő lesz.
Az Alien: Romolus tehát végre egy igazi Alien-film, mely tiszteletben tartja, sőt meg is idézi az összes eddigi részt, és ötvözi azok előnyeit. Úgy játszik biztonsági játékot, hogy közben kreatív, úgy helyezi a korábbi filmek által lefektetett alapokra a sztoriját, hogy közben mer kísérletezni is.
Ez lenne a modern éra nagybetűs Alien-filmje? Ez ugyan nem jelenthető ki, de végre megtalálta azt az irányt, amelyet az újabb folytatásoknak érdemes követni, és így talán az első lépés lehet afelé a nagybetűs Alien-film felé, amit A bolygó neve: Halál óta várunk.
60 Alien: Romulus (2024)
Egy elhagyott űrállomás elfeledett mélységeibe merészkedve egy csapat fiatal űrgyarmatosító találkozik az univerzum legborzalmasabb életformájával. A producer Ridley Scott, aki... több»
Szereplők: Isabela Merced, Cailee Spaeny, Ian Holm, Archie Renaux, David Jonsson
