Más szempont

2024.08.30 09:47 Lexxa Olvasottság: <100x

3

Csatlakozom azokhoz, akik csak azért regisztráltak, hogy válaszoljanak. :-) Nekem összességében inkább pozitív, mint negatív a film, de kicsit más szemszögből figyeltem, mint talán az előttem szólok.

Alien-rajongó vagyok, amióta csak filmeket nézek, ráadásul egyidős vagyok az első Alien filmmel (1979).

Na, de a Romulusról: mielőtt beültem a moziba, jókat olvastam róla, éppen ezért meglepett és némileg csalódást okozott, hogy nagyon lassan indul be. A későbbiekben is néhány, azért valljuk be, egészen jól sikerült villantáson kívül sokat nem ad... Viszont számomra ez a film valahol tisztelgés a korábbi Alien-filmek, alkotók, szereplők előtt. Mire gondolok? Egyrészt a fényképezése alapján simán visszaadja akár A nyolcadik utas, akár A bolygó neve feelinget. A filmbeli „technikák” is abszolút hozzák ezt a hangulatot, nem minden hiperfantasztikussá fejlődött, millió pixeles kijelzőkkel, érintőképernyőkkel stb., hanem megmaradt az az old school felszerelés, ami nekem jóleső nosztalgia volt. A „másolt” jelenetek, amire sokan panaszkodnak is. Pl., a kislány kilép a liftből, maga előtt tartva a méretéhez képest három számmal nagyobb fegyvert... jah, ilyet már láttunk. Vagy szemből retteg a kamerába, miközben a xenomorph profilból közelít nyálcsorgatva... Igen, ilyen is volt már. De ezeket én nem koppintásnak vagy ismétlésnek éltem meg, hanem egyfajta „tisztelgésnek” Ripley emlékére. :-)

Nekem tetszett az új „lény” is, aki szintén egyfajta nosztalgia, hiszen valós személy formázta meg Bobróczky Róbert személyében, mint ahogy az első xenomorphot is Bolaji Badejo.

Szóval, talán én vagyok túl öreg és érzelgős, de nekem éppen ezek miatt jött be a film. Viszont megértem azt is, hogy a fiatalabb korosztálynak, akik már a „régieket” sem Junost kistévén, dolby surround-mentesen nézték a telken a retró kanapén, nem erre vágynak.