Az elejét muszáj túlélni egy kis nevetésért cserébe. Kicsit fura volt a feminista szálat belevinni egy olyan „mesébe”, amiben a nőknek agyhalott 'bics'* szerep jut (*a filmben így hívják magukat a főszereplők), és talán a Barbie-filmmel szerették volna felvenni a versenyt az alkotók, csak ott azért jobban szőtték az irónia társadalomkritika vonatkozású, nemi sztereotípiákra törtető fonalát.
Azt azért nehéz kijelenteni, hogy ez a film egy ponton túl nem szórakoztató. A bugyuta filmek nagy általánosságban kikapcsolásra érdemesek, de itt közel sem ez a helyzet. A film nézése közben időnként felsejlik a kérdés, hogy mégis mit fogyaszthatott Bora Dagtekin forgatókönyvíró, hogy ezt a mozit így sikerült összeraknia.
Mindenesetre az arcletépés és nevetés közben észlelhető, ám a társadalomkritika, a nemi egyenlő(tlen)ség kifigurázása, korunk mobilfüggősége és főként a fiatalok viszonya a külsőségekhez. A történet viszont mégis érdekes, attól függetlenül, hogy valaki fárasztónak vagy őrülten viccesnek ítéli meg.
Két lány véletlenül teleportálja magát egy középkorban játszódó mesébe, ahol az egyikük a királylány szerepet nyeri meg, a másikuk pedig egy beavatás után boszorkánnyá változik. Lesz itt az Aladdin varázsszőnyegtől kezdve a sárkányon túl minden. Mindeközben kifigurázzák a hagyományos meséket, és az azokban fellelhető nemi sztereotípiákat, a patriarchátust, valamint arra is tesznek utalást, hogy nincsenek női mesehősnők. Őszintén szólva vicces az egész, és nem is nagyon akar ennél több lenni.
56 Fák jú, Chantal (2024)
Chantal önkéntelenül egy mesevilágba kerül, ahol boszorkányok és zsarnok királyok ellen harcol, de mindenekelőtt a Zeyneppel való barátságáért. több»
Szereplők: Elyas M’Barek, Jella Haase, Alexandra Maria Lara, Florian David Fitz, Jannik Schümann
