Szomorú, a film nagyon jól indult, és szép lassan egyre rosszabb lett, zárása pedig totál semmilyen és ötlettelen. Hihetetlen lassú tempó, minimális történet és gyenge karakterek, akik alig-alig viszik előre a cselekményt, jellemezték ezt a sztorit. A legszomorúbb, hogy ez végre egy jó lovecraftos horror lehetett volna, a folklór, a miszticizmus, a történelem keveredik az erőszakkal és földöntúli erőkkel, de mégis az egész sajnos nagyon kiszámítható, és a történet közepétől már semmi újat sem tud mutatni a film.
Mint mondtam, a sztori nagyon érdekesen indul. Egy ír lány és barátja furcsa népdalokat keresnek. Idős emberek énekeit hallgatják és konzerválják – mint kiderül, egy furcsa ember megrendelésére olyan zenei elemeket keresnek, amiket senki más sem ismer. Így találnak egy idős asszonyra, aki elénekel nekik egy verset valamilyen ősi nyelven. Állítása szerint, csak nők hallgathatják meg a dalt, azonban a pár ezt igen hamar figyelmen kívül hagyja. A komplikációk itt kezdődnek, hőseink elkezdik lefordítani és újra hallgatni a felvételt, és egyre furább dolgok történek velük.
A film ezen ponton kezdi mélyrepülését, egyre vontatottabb és lassabb lesz, a történet mitológiáját pedig alig sikerül kifejtenie. Néha látunk látomásokat vikingekről, akik aldis fáklyákat adogatnak egymásnak olcsó sminkben, akik elvileg szintén ezt a dalt énekelték. De az egész értelmetlen, mert a vers egy királyról szól, nem vikingekről. Az meg számomra teljesen hiteltelen, hogy nulla nyelvérzékkel pár nap alatt koherens fordítást tudott két random ember varázsolni egy versről, amit egyikőjük sem tudott leírni. Erre még rájön a korábban említett öregasszony fia, aki üldözőbe veszi szereplőinket, és akinek motivációi kb. jelenetenként változnak. Mint kiderül, ő is tud mindenféle gonosz szellemekről, de olyan, mintha a forgatókönyvíró is elvesztette volna a fonalat a történet alatt.
Szomorú ez, mert ősi versek tök érdekes kozmikus horrorelemek, de ez a film meg sem próbálja kihasználni jó ijesztésekre az alapsztoriját. A film egyáltalán nem félelmetes, pedig simán az lehetett volna, ha valaki kompetensebb nyúl hozzá ehhez a sztorihoz. Sajnos, ez a rendező nem tudott jól feszültséget kialakítani a jelenetekben, vagy a creepy faktort fenntartani, sőt amikor végre valami meghökkentőt kéne látni, az is nagyon gyengén van tálalva, kimondottan rossz effektekkel. Ezért olyan erőtlen a lezárás.
52 All You Need is Death (2024)
Egy fiatal pár, akik ritka népballadákat gyűjtenek, felfedezik a szerelem sötét oldalát, amikor titokban felvesznek és lefordítanak egy ősi, tabu népdalt a mély, elfeledett... több»
Szereplők: Olwen Fouéré, Simone Collins, Nigel O'Neill, Charlie Maher, Barry Gleeson
