Alaposan lépre mentem, megtévesztett a két kiváló főszereplő színésznő a szereposztásban. Azért őket annyira nem értem, Chastain és Hathaway manapság elég jó filmekben szokott szerepelni, erre semmi szükségük nem volt.
Ez egy 2018-as francia–belga film (Duelles) remake-je, az eredetit hozzánk nem hozták be, meg az IMDb alapján az se volt különösebben emlékezetes. Nem tudom, az milyen volt, de a mostani verzió nekem iszonyat avíttasnak tűnt, az olyan őspszichotrilleteket juttatta az eszembe, amiket az 1940-es években csináltak, például a Hitchcock-filmek vagy a pszichológiában újabban annyira felkapott Gázláng. Azok jók is voltak a maguk idejében, csak azóta eltelt úgy 80 év, és már többet várunk a filmektől. Ha rájátszottak volna, hogy azok a jó öreg kopott, fekete-fehér alkotások előtt tisztelegnek, ha még inkább azoknak a stílusában forgatták volna le, akkor most az én értékelésem is magasabb lehetne. De ez így olyan semmilyen lett. Annak ellenére, hogy ez a tisztelgés különben érzésem szerint jelen volt, csak sokkal nyilvánvalóbbá kellett volna tenni.
A kivitelezés magas színvonalú, arra egy szavunk nem lehet. A helyszín egy amerikai külváros az 1960-as években, hitelesen, szirupmentesen ábrázolva. A két főszereplőnő a tőlük megszokott maximalizmussal teljesít, szemmel láthatóan kiválóan ráéreztek ezúttal is, hogy mit és milyen módon kell megformálniuk. Nekik feltétlenül jár a nagy pacsi.
Innen spoileres!
A történet röviden a következő. Céline (Anne Hathaway) és Alice (Jessica Chastain) hiper-szuper barinők és szomszédasszonyok, egymás gyerekeit anyataxizzák, van kulcsuk egymáshoz stb. Aztán Céline gyereke meghal, és a két nő között zavar támad az erőben, Céline szemmel láthatóan neheztel Alice-re, utóbbinak is van lelkifurdalása, mert úgy érzi, hogy megmenthette volna Céline gyerekét. Megy a két nő között egymás ferde szemmel nézegetése, meg a neharagudj-teneharagudj műsor, a mai szemmel iszonyú elavult férjeik eközben jobbára feleslegesen vannak jelen, ha megszólalnak, főleg hülyeségeket beszélnek, de inkább csak úgy vannak. A játékidő nagy részében billeghetünk, hogy most akkor Céline vagy Alice nem százas, végül utóbbira kezdhetünk gyanakodni, de a forgatókönyv a szokásos módon megtréfál minket, és kiderül, hogy háhá, nem is úgy van ám, hanem fordítva, bizony! Ennek szellemében kapunk egy nyomi lezárást, aztán vége, stáblista.
Utólag arra jutottam, hogy sokkal inkább úgy kellett volna néznem, mint egy Hitchcock-stílusgyakorlatot, és akkor sokkal jobban élveztem volna. Aki most áll neki, annak mindenképp ezt a megközelítést javaslom.
63 Anyai ösztön (2024)
A két legjobb barátnő és szomszéd Alice (Jessica Chastain) és Céline (Anne Hathaway) látszólag idilli életet élnek tökéletes harmóniában. Ezt azonban egy tragikus baleset... több»
Szereplők: Anne Hathaway, Jessica Chastain, Josh Charles, Anders Danielsen Lie, Caroline Lagerfelt
