A DreamWorks idén 30 éves fennállás alatt megannyi animációs klasszikust szállított már: elég csak a Shrek-, a Madagaszkár-, a Kung Fu Panda-, vagy az Így neveld a sárkányodat-filmekre gondolnunk. Idén márciusban már szerzett nekünk egy kellemes moziélményt a Kung Fu Panda 4. felvonásával, de év végére tartogatott még egy új projektet is, mely nem más, mint a Peter Brown zseniális gyermekkönyvei alapján készült A vad robot.
A rendezői székbe az a Chris Sanders ült, akinek a Lilo és Stich-et, a Croodékat és az Így neveld a sárkányodat is köszönhetjük, de ő volt a Mulán forgatókönyvírója és az Oroszlánkirály látványtervezője is. Hozzáértő kezei között Peter Brown megható története az év legszebb rajzfilmjévé adaptálódott.
A vad robot gyönyörű, érzelemgazdag történet a szeretet erejéről, az összetartás fontosságáról és a család szentségéről. Magány, kirekesztettség, az anyaság összetett mivolta, a szülő-gyermek kapcsolatok bonyolultsága, generációs-kulturális-faji szakadékok, igaz barátság, igazi összetartozás, fájdalmas döntések, önismeret, a szeretet minden határt ledöntő, univerzális ereje... Mindezekről és még annyi minden másról mesél Roz, a lakatlan szigetre vetődött háztartási robot és Derűcsőr, az árván maradt kisliba egymásra találásával.
Egy emberek kiszolgálására programozott robotokat szállító hajó ugyanis egy vihar során egy emberek által lakatlan, ám vadállatoktól népes szigetre kerül, és a rakományból csak Rozzum 7134, vagyis Roz marad épségben. A robot kíváncsian és elkötelezett segítőkészséggel fedezi fel a szigetet, és lép humoros interakciókba az ott élő állatokkal. Roz folyton feladatokat keres, amiket teljesíthetne, azonban a vadon élő, túlélésért küzdő állatok nem tudnak mit kezdeni vele, kirekesztik, szörnyetegnek bélyegzik őt. Roz nem találja a helyét, egészen addig, amíg egy szerencsétlen véletlen következtében neki kell gondoskodnia egy frissen kikelt libácskáról, aki az anyjának hiszi őt. A kezdetben kénytelen-kelletlen feladat annyiból áll, hogy életben kell tartani a kis libát, Derűcsőrt, amíg az elég idős nem lesz az önálló élethez. Élelmet, otthon kell biztosítania számára, és meg kell tanítania a vadonbéli életre, többek között az úszásra és repülésre is. Ebben segítségére van Stikli, a ravaszdi róka, aki bár magányosan él, és elmondása szerint ez így van rendjén, mégis rengeteg szeretetet csempész ezen különös, diszfunkcionális család életébe. Roz, aki csak a beprogramozott életet ismeri, és a ridegségbe belefásult Stikli együtt gondoskodó nevelőszülei lesznek a kis Derűcsőrnek, és szépen lassan igazi, szerető családdá kovácsolódnak.
Azonban a történet korántsem ennyire egyszerű és meseszerű. Roz és Stikli egyaránt hibákat követnek el, az újdonsült családnak pedig szét kell szakadnia egy időre ahhoz, hogy végérvényesen egymásra találhasson majd.
Közben beköszönt az állatok által rettegett tél, az érzelmeit újonnan felfedező és azok mélységére rácsodálkozó Rozt pedig még mindig különcnek és szörnyetegnek tartják az erdő lakói. A szükség idején azonban Roz bizonyítja, hogy géptestében hatalmas szív dobog: több száz állat életét menti meg egyszerre, és önzetlensége hatására az egymással örökösen hadonászó, netán a tápláléklánc más-más fokán álló állatok megtanulnak békében együtt élni, sőt, összefogni és kiállni egymásért. Amire hamarosan nagy szükségük is lesz...
A mindössze 102 perces játékidő ellenére a film tehát roppant tartalmas, több év történéseit és karakterfejlődését foglalja magában. Emellett rendkívül szenzibilis alkotás, mely minden szívet megolvaszt, minden érzelmi húrt megpendít, gyerekek és felnőttek egyaránt garantáltan elmorzsolnak néhány (vagy akár tengernyi) könnycseppet a nézése közben.
A látványvilág szintén gyönyörű, művészi igényességgel kidolgozott, akvarellszerű, természetközeli tájképekben, nyári, őszi és téli erdőben és futurisztikus városképekben gyönyörködhetünk.
A karakterek kidolgozottsága, komplexitása és látványos fejlődési ívük lenyűgöző, sőt Roz és Derűcsőr anya-fia kapcsolatában még maradt is annyi elmondásra váró tartalom, ami alapul szolgálhat a már bejelentett folytatáshoz is.
A vad robot tehát egy érzelmileg felkavaró, ugyanakkor felemelő, mondanivalótól terhes alkotás, mely után kijelenthető: új klasszikus született, a DreamWorks pedig újfent maradandót alkotott.
