A "Ma este gyilkolunk" a kimaradt lehetőségek megtestesülése. Adott egy fantasztikus alapszituáció: egy kiöregedett színészeknek fenntartott otthonban gyilkosság történik. Vajon hogy fogjuk megtalálni a gyilkost olyan emberek között, akiknek a munkája a szerepjátszás? Sajnos a végeredmény egy sekélyes whodunnit sztori, mely még a krimi történetek alapelemeit is képtelen volt kivitelezni. A hatás olyan, mintha a film aktívan távolodni akarna bármiféle izgalmas detektív mese prezentálásától, inkább a főszereplőnk szomorkás emlékezéséről akarna szólni, de ezt tipikus, magyar filmes melodrámával tálalja.
Főszereplőnk, Tolnai Tivadar, egy régi detektív sorozat főszereplője, ő érkezik a veterán színészek otthonába. Amikor régi barátja a szomszédos szobában hirtelen meghal, egyből felmerül benne a gyilkosság lehetősége, így felveszi a régi karakterének detektív köpenyét, és nyomozásba kezd. Egyszerre próbál meg kitalált karaktere történeteiből és saját megérzéseiből meríteni, hogy megoldja a rejtélyt.
Időt tölt az összes régi kollégájával, sőt rajongókkal és furcsa alakokkal is összefut. Kalandjai során még csak kicsit sem kerül közelebb a megoldáshoz, a történet mintha elfelejtené, miről akar szólni. Az ügy alakulása csigatempóban mozog, de a bemutatott mellékszereplők egyszerűen nem érdekesek annyira, hogy tartalommal töltsék fel a perceket, a film humora pedig nagyon idejétmúlt.
Bevallom, jó volt látni gyerekkorom színészeit egy rakáson, többek között Koltai Róbert, Bodrogi Gyula és Pogány Judit is felbukkan, és a film még jó pár kisebb szereplőt is bedob. Minden megvolt egy csavaros krimihez, így kíváncsi voltam, hogy fogja a film őket felhasználni. A forgatókönyv azonban olyan gyenge, hogy alapvető karakterjegyek vagy lehetséges gyilkossági motivációk sincsenek felállítva.
Tivadar detektív munkája véletlenekre épül és kimondottan altató, ami igencsak meglepő, az utóbbi időben ezek a sztorik a reneszánszukat élik, tehát inspirálódni lehetett volna honnan. Nyilván itt is megjelenik a zsánerből ismert záró, magyarázós jelenet, ahol a detektív mindenki előtt felfedi az igazságot, de ebbe konkrétan úgy megyünk bele, hogy fogalmunk sincs, ki lehet a gyilkos, mert semmit sem tudunk a szereplőkről vagy az áldozattal való viszonyukról.
Mintha valaki direkt egy rossz detektív sztorit akart volna létrehozni, ahol kb. a semmiből kell kihúzni egy erőtlen lezárást. Kern Andrást nem tartottam soha kimagaslóan jó színésznek, itt sem tudott kilépni a magyar színészek tipikus színházi előadásmodorából. A többiek meg mintha nem is tudták volna, milyen filmben szerepelnek, és komikusan gyengén adták elő semmi szerepeiket. Meglepően szomorkás a film, mintha torz önbeteljesítő emléket állítana régi korok színészeinek, akiket kidobott az ipar, mert már nem hoznak nézőket moziszékekbe.
Nem is csoda, a film számos változtatáson ment át, és teljes média felhang nélkül jelent meg. Nem mintha bármi megmenthette volna, a "Ma este gyilkolunk" riasztóan gyenge és ötlettelen, története mindennel foglalkozik, csak a gyilkossággal nem, főszereplője pedig egy antipatikus, unott figura, aki mintha nem is akarna a filmben szerepelni. Nyilván narratív lyukak is vannak, de nagyon nem érdemes belegondolni. Ez a történet egy sokkal jobb kivitelezést igényelt.
54 Ma este gyilkolunk (2024)
A szövevényes történet középpontjában egy gyilkosság áll, amely megzavarja a Pirandello Színházi Otthon rutinszerű életét, ahol idős művészek laknak. Egy elfeledett idős... több»
Szereplők: Kern András, Koltai Róbert, Pogány Judit, Bánki Gergely, Bodrogi Gyula
