Farkas vagyok

2025.06.25 18:57 kabel Olvasottság: <100x

0

Nem egy bugyuta, vérfarkasos film volt, sokkal több a történet itt, mint amire számítottam. Keveredik benne minden: bizonytalan mesélő, népi horror, kozmikus elemek, dráma, feszültség és rengeteg izgalmas kosztüm. Mindezt a kisvárosi Amerikában látjuk, ahol mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem? Egy remek főszereplő vitte el a hátán a sztori oroszlánrészét, ami kavarodott és csavarodott több irányba, de a végére minden helyre került és megfejtődött.

Ethan Embryt nem ismertem, pedig biztos felbukkant már filmekben, de itt egy meglepően rétegelt, és az érzelmi skála extrémáin mozgó figurát egész hitelesen hozott. Egy rendőrt játszik, aki elkeseredetten keresi eltűnt fiát, miközben szörnyű látomások és víziók gyötrik, és a világ mintha forogna körülötte. Ez nem egy buta, vérfarkasos mozi, bár van benne egy elég ijesztő vérfarkas, meg emberszerű kosok, meg egyéb furcsaság, ám ezek inkább filmnyelvi eszközök a sztori átadására.

Ha valaki kaszabolós, vércsapos horrora vágyik, akkor ez nem az a film. Egy lélektani dráma inkább, ami pszichológiai horror köntösét kapja néha magára, hogy egy érdekes tempójú és hullámzó hangulatú utazásra vigyen az emberi elkeseredettség legmélyebb gödrébe. A zárás kellemesen nagyot üt.

Több zsáneren átfolyik a film, sosem unalmas, sosem túl lassú, de egészen a végéig nem ad meg mindent, csak bizonytalanságban és egyfajta furcsa kényelmetlenségben tart. A lezárása kicsit túl szájbarágósra sikerült, mintha a rendező nem bízott volna eléggé a közönségben, és az igazat megvallva még pár elemet simán hagyhatott volna a homályban. Persze van mit megfejteni odáig, és például a misztikus rosszullétre nem tudom pontosan, mi a magyarázat, de több ötletem is van. Az A24, Shudder és NEON mellett néha elfelejtődik a TPC, pedig tőlük is érkezik néha pár remek film.