Testépítők, testépítő férfiak és nők a 80-as évekből, akik leszbikusok, és illegális szteroidot is használnak a kívánt cél eléréséhez. Rose Glass filmjében Kristen Stewart (Lou) és Katy O’Brian (Jackie) lett kiválasztva a két női kulcsszereplőnek.
A Művész moziban néztem meg anno egy meleg nyári napon, a mozi nézőszám igencsak visszaesett az utóbbi években, hála a streamingnek, így kifejezetten szellősen üldögéltünk a nézőtéren. Mögöttem három srác, akik hallható örömüket fejezték ki a film 18 karikás besorolása miatt.
Igen, ebben a filmben voltak érdekes részek, de nem is azokra gondolok, amiknek a nézőtársaim nagyon is örülhettek. Számomra néhány jelenet nagyon sokkolóra és brutálisra sikeredett, például amikor Jackie jól odatesz Lou egyik rokonának, aki egy tipikus bántalmazó, finoman szólva nem bánik szépen Lou testvérével.
Az asszertív kommunikációt mellőző cselekedet után szőnyeg-burritóba tekeri a férfit, és ezzel úgy gondolja, tehermentesíti az így is már pszichésen túlterhelt családot. Lou apja (Ed Harris) egy keménypályás bűnöző, aki lelkiismeret-furdalás nélkül elteszi láb alól azt, aki az útjába áll. Lou nem is jön ki jól az apjával, gyűlöli őt mindezekért.
Az elején Lou és Jackie szárbaszökkenő szerelme Jackie részéről érdeknek tűnt, hiszen laknia se volt hol, érdekszerelemnek gondoltam. Ezután a tett után úgy tűnik, „bizonyított”, még ha kéretlenül is.
Kristen Stewartnak mindenképpen jót tett a coming out, ez a színészi munkásságában és a magánéletében is visszatükröződik. Ő már nem az Alkonyat sztárja.
A film a végére a filmhez nem illő abszurditást öltött magára, ahogyan a sok negatív eseményt már-már meseszerűvé alakítja át. Ezek a jelenetek pszichózisszerűek. Viszont a film döbbenetes jeleneteihez ezt is hozzá lehet tenni, mint oda nem illő rendezői gesztust.
