Nekem nem lett az életem filmje, de azért elég jó. Éteri hangulatú művészmozi, aranyló ellenfényekkel, lágyító filterezéssel, sok melankolikus filozófiával és az első órában meghökkentően kevés Vincent Cassellel. Tony és anyukája ott maradtak egymással valahol a 20. század derekán Brazíliában, mert apu, a szabad lélek otthagyta őket, mint eb a Szaharát, és visszament Franciaországba, ahonnan származik. Innentől fogva az alapérzelem a búval b...ottság, mert se Tony, se anyu nem nagyon találta meg a módját, hogy elgyászolják és feldolgozzák ezt a veszteséget. Tony fiatal heteroszexuális férfi, így a szerelmi szál, pontosabban a párhuzamos szerelmi szálak is megjelennek. De amikor már azt hisszük, hogy beindul a cselekmény, megint jön a szokásos "nem hallottál valamit apámról?" című kérdés. Nem, Tony, senki nem hallott róla, lapozni kellene már.
Néha megjelenik Selton Mello, a rendező, mint Paco, aki a mi lelkileg elesett Tonynkat istápolja, és számomra kissé közhelyesnek ható lelki jótanácsokat ad a fiúnak. Amúgy ez a gondom kicsit a filmmel, egy olyan "mintha jó lenne" érzést ad, de nem megy elég mélyre, és a hatásos képi világ is megtévesztően hat. Elsőre minden olyan különleges, de nem történik semmi extra. Mármint a film első háromnegyed órájában, mert ott aztán olyan történik, amitől ez a szomorkás punnyadás egészen más megvilágításba kerül. De semmi olyasmire nem kell gondolni, ami két mondatban ne lenne összefoglalható.
Azért nagyon be tud szippantani, és egy idő után az ember élvezi a kocsmafilozófiai szintű eszmefuttatásokat is, miközben a gyönyörűen megvilágított és filmezett jeleneteket nézi. És ennyi gyakran pont elég is.
68 Életem filmje (2017)
A film Antonio Skármeta "Un padre de película" (nagyjából: Az apa a filmből) című regénye alapján készült. A történet 1963-ban játszódik Brazília déli részén. Tony... több»
Szereplők: Vincent Cassel, Selton Mello, Bruna Linzmeyer, Johnny Massaro, Beatriz Arantes
