Tesztoszterontúra

2025.09.19 23:29 fankbringa Olvasottság: 122x

0

Ahogy elkezdődött a film, már biztos lehettem benne, hogy a Stephen King-adaptációkhoz hű atmoszférát, képi világot és hanghatásokat fogom kapni a film végéig. Bárki hozzányúl egy King-történethez, mutatja az egységes képet, amit a néző elvár. Egyszerűség, természet, szürkeség a fő motívumok. Ez beindítja a szimbolikát, amit a történet kínál és vonzza a tekintetet, ami izgalommal átitatott képsorokat, tapintható feszültséget és pattanás utáni szünetet kap. Keveset lőnek benne, de annak jelentősége van.

King szereti a naturalizmust, ezért Francis Lawrence is közelről mutatja a szétváló testrészeket és az elkerülhetetlen, látványos lezárását egy-egy mellékszálnak. Néha kicsit túlzón, néha kicsit romantikusan, de látványosan ábrázolja az elkerülhetetlent. A rendezés szerintem kiváló. Nagyon szépen összeállt a történet, pont a megfelelő hatással mozogtak a szereplők és minden a mondanivalót támogatta. Elég hosszú volt a menetelés az Éhezők viadala óta, de győzött.

A filmélmény számomra olyan volt, mint egy időutazás visszafelé. A történet úgy állt össze a feldolgozott és kiválóan kivitelezett filmélményekből, mintha mind A hosszú meneteléshez vezetett volna és nem ebből merített volna. Volt egy erős Éhezők Viadala-utánérzésem, talán nem véletlenül. Sok dolog klisésnek tűnhet, de egy olyan korban vagyunk, ahol az állandó inger nem a társadalom alapja. Ez a világábrázolás szépen hullámzik végig a filmben, mint a szereplők kedélyállapota és a győzelemtől való távolság.

Maguk a színészek is hol jobban tetszettek, hol kevésbé. David Jonsson például végig a kipihent jófiú volt, aki egy percig nem volt fáradt. Amikor az volt, akkor teljesen érthetetlen volt az időzítés. Cooper Hoffman győzelmét pedig a néző együtt akarja mindenki mással. Nagyon szimpatikus figurája lett a filmnek. Mark Hamill számomra nagy meglepetés volt. Sokkal jobbat vártam és sokkal rosszabbat kaptam. Judy Greer esetén mást gondoltam bele a karakterbe, mint ami végül lett. Szinte minden filmben ott van. A Mi Kell a Nőnek fura lányából egy idős anyuka lett közben, de megérte kiválasztani.

A film az értelmetlenség ünnepe. Lyukas cipő, jó cipő, rossz cipő, menetelés vagy vánszorgás, mind egy olyan célért történik, amit valaki azért talált ki, hogy rávegyen mindenkit bármire. Karinthy Ferenc már megírta ezt a dilemmát, de jó látni, hogy a témát nem lehet elégszer feldolgozni. A menet egy gondolatkísérlet. Célja, hogy kiderüljön, melyik ellenállásforma győzedelmeskedik? A film megválaszolja ezt nekünk. Csak ki kell tartanunk a végéig.

Végig tudjuk, hogy meg fognak halni, mégis drukkolunk, hogy valami változzon. A néző a maga passzivitásával nem irányítja a történetet, csak átéli, hol mélyebben, hol felszínesebben. Egyszerre tör elő a megdöbbenés és a közöny. Kiválóan egyensúlyoz ebben a film. Az operatőri munka és a vágás minden nézőnek ad valami plusz élményt, ami miatt megérinti a történet. Egy teljesítménytúráról szól a film, ahol férfiak születnek, akik hősként halnak meg. Ahogy a mondás tartja: egy háborúban nincsenek győztesek, csak özvegyek. A háború kegyetlenségének képe pont úgy mászik a bőrünk alá, mint a túra nehézsége. A kietlen táj, a közömbös civilek, a barátságtalan időjárás, a szomorúság és a kitartás mindenki arcán, az út porán ott van. Mintha Batman és Superman együtt sétálnának az úton a végtelenbe, hogy példát mutassanak a kitartásukkal, bizonyítandó, hogy ők nem irányítanak, csupán kellékek az életben.

Féltem tőle, hogy a film érdektelenségbe fullad. Időnként nekem szétesett, de utána újra összeállt és bevonzott. Emiatt a bizonytalanság miatt veszített egy csillagot. Ínyencek többször is megnézhetik, hogy a mélyebb tartalmat felfedezzék, nekem egyszer is elég volt. Kiváló élmény volt minden tekintetben. Valamennyire vissza tudta adni a könyvolvasás élményét, amikor a látvány csak támogat, de nem a célja mindennek.A befogadásra helyezi a hangsúlyt a rendező és ez jót tesz az élménynek.

A 18+ besorolás indokolt a mondanivaló és a művészien megkomponált, látványos öldöklés miatt. Ez nem egy bealvós film, de nem is ijesztgetős. Ez egy együttizgulós film, ahol mindig van egy elem, amire rámondjuk, hogy ilyet én biztosan nem...