Anno volt Hofi, Kabos, Sas, Kazal...Oké, ezek már tényleg a kőkorszakban voltak. De van nekünk egy Hadházi Lacink, Bödőcs Tibink, Mogács Danink... Janklovics, Kőhalmi, Badár, Kiss Ádám még talán, akik ide sorolhatók, akik valamiféle humorral bírnak, de szerintem itt be is zárult a kör. Unalmas, káromkodós, ezerszer "összehazudozott", nem robbanó poénok, önismétlő, nagyképű "celebek", akik a közepes humor kiságyúi...
Van, aki hadar, van, akinek a tej megalszik a szájában, vannak, akik a kövérségükkel, magasságukkal, sz@r randijaikkal "büszkélkednek". Vannak itt raccsolós, makogós, értetlenkedős, részeges, sz@r szakmájú, belefásult "mesteremberek", akik szépen-lassan (de nem észrevétlenül) az unalomba fulladnak, rosszul felépített, erőlködéstől bűzlő fellépéseik során, és tökéletesen kiélik magukat a nem is annyira "filléres" vidéki "haknijaikon". Az igazi "poénjaikon" én már nem nagyon tudok nevetni.
Úgy, mint sok minden, a humor is lassan eltűnik kis országunkból, mint a rothadó, önmagába forduló, ellenségképeket gyártó társadalmunk tökéletes lenyomata. Mindezt megérdemeljük, mint ezeket a műhumorral megáldott, közepesen vicces humorzsákjainkat.
A nettó káromkodás, a csúnya beszéd ma már mindennapos a szenny televízióban, nehogy már viccelődős embereink lemaradjanak eme lenyomatról... Sz@r minden, de legalább nyeljük!
A neveiket (a bűn rosszakat) nem említeném, de jómagam, ha meglátom őket televízióban, vagy valahol az internet "bugyraiban", azonnal "törlöm" az interakciót! Amilyen a mosdó, olyan a törölköző! Ez a mosdóvíz meg már régen megposhadt!
