"Sose fogsz megszabadulni ettől a nőtől" - ezt mondta a tánctanárnő a kis Roland Pereznek, és addigra már tudtuk, hogy ez lesz a film kulcsmondata. Egy mérgező anyát és a csapdájában élő fiát láthatjuk. Sokan talán ellenkezőleg látják és nem is értik, hogy hogy tehettem ilyen méltatlan és igazságtalan kijelentést, márpedig sajnos ez a helyzet.
Az igaz történeten alapuló filmben a marokkói bevándorlócsaládban dongalábbal született egy fiú, amit akkoriban maradandó és gyógyíthatatlan fogyatékosságnak tekintettek (ez az 1960-as években volt, nem tudom, azóta mi a helyzet). Hogy nagyon le ne lőjem a poént, dióhéjban legyen annyi itt, hogy szuperanyu elintézte, hogy a fia idővel nagyrészt megszabaduljon a teste problémájától, cserébe sikerült kicsit megnyomorítani a lelkét. És ez akkor is így van, ha a film végén a saját történetét megíró Roland Perez feloldozza az édesanyját. Mondjuk nem csodálkozom, érthető, ha nem is merte volna nem feloldozni, még feljön a sírból, aztán bosszút áll. Nem szó szerint persze, hanem képletesen szólva.
Az eredeti cím Ma mére, Dieu et Sylvie Vartan, ami azt jelenti, hogy Anyám, Isten és Sylvie Vartan. Mivel a kis Roland nem tud iskolába menni (mert nem tud járni, a járássegítő ortopéd segédeszközöket pedig elutasítja az anya), otthon kell gondoskodni a tanításáról, meg valahogy rá kell bírni a gyereket, hogy maradjon egy helyben a terápiás, csontegyenesítgető izékkel extrázott ágyában, ezért tonnaszám hordják neki a Sylvie Vartan cuccokat, kész Sylvie Vartan-kultuszt építenek. Nem tudtam egészen követni, hogy mi volt a logikai elgondolás, de mindegy is. Aztán később hogyan, hogyan nem, Vartan eléggé része lesz Roland életének, de nem párkapcsolati értelemben, a többit azonban már végképp nem szeretném elspoilerezni, nézzétek meg magatok.
Sylvie Vartant nem más játssza, mint Sylvie Vartan, és Johnny Hallyday is feltűnik pár pillanatra önmagát alakítva, a többiek viszont színészek. Ken Scott rendezőnek volt már pár jól sikerült filmje, ez is abszolút működött, a nosztalgiafaktor is megvolt hiánytalanul. A jó szórakozás szinte garantált, legfeljebb azt fogja triggerelni a produkció, akinek szintén olyan anyja volt/van, aki lehetetlenné tette a leválást.
76 Volt egyszer... az anyám (2025)
1963-ban Esther megszülte Rolandot, a nagycsalád legkisebb gyermekét. Roland donglábbal született, ami megakadályozta, hogy képes legyen egyenesen állni. Mindenki tanácsa ellenére... több»
Szereplők: Jeanne Balibar, Joséphine Japy, Leïla Bekhti, Johnny Hallyday, Astrid Whettnall
