43 év után filmtrilógiáva vált a Tron-széria, Steven Lisberger 1982-ben megálmodott víziója az anyagi és a digitális világ összefonódásáról ugyanis már három mozifilmet számlál. Noha a trilógia részei csak lazán kapcsolódnak egymáshoz (mindhárom filmet más-más rendező jegyzi és más-más a szereplőgárda is), de a Tron alaptémája, az AI térhódítása, a mindennapi életbe való beszivárgása napjainkban még aktuálisabb, mint 1982-ben vagy épp a folytatás, a Tron: Örökség 2010-es megjelenése idején volt, és a filmes látványtechnika is nagyot fejlődött a '80-as évek óta.
A Tron: Ares közvetetten (évekkel később, új szereplőkkel, új felállásban) folytatja a Tron: Örökséget: két rivális techvállalat, az ENCOM és a Dillinger versenyzik egymással. Julian, a Dillinger vezetője egy forradalmi hadászati technológiát fejlesztett ki. A kibertérben, a Rácsban képes létre hozni a tökéletes AI-katonákat, sőt, fegyvereket és harci járműveket is. Egy high-tech 3D-s lézerprinter segítségével pedig teremtményeit képes a mi világunkba, az általunk ismert valóságba áthozni. A világ országai bármennyi pénzt hajlandóak lennének kifizetni a hadiipart alapjaiban megrengető technológiáért, Julian azonban azt az apróságot nem említi neki, hogy a kreálmányai mindössze 29 percet tölthetnek a valóságban, utána automatikusan atomjaikra hullanak. A megoldás, vagyis az állandósító mesterkód azonban az ellenfél, az ENCOM birtokában van.
Julian Arest (Jared Leto), a testet öltött AI-katonát bízzák meg a mesterkód felkutatásával. A programba azonban hiba csúszik, mert Ares elkezd öntudatra ébredni, a valóságban töltött idő és tapasztalatok hatására emberi érzései, vágyai lesznek.
A történetben tehát van némi potenciál a virtuális világ életünkre gyakorolt hatásáról, az AI fejlődésének és képességeinek azokról a határairól, melyeket még ma sem értünk igazán (hiszen csupán néhány éve képezi éltünk szerves részét az AI), valamint az ember és AI kapcsolatáról, érzelmeik, érzékelésük összehasonlításáról. Összességében mégsem mondható el a történetről, hogy megérte rá 43 évig várni (vagy épp 15 évig az Örökség óta), hiszen egy sematikus, sablonos sci-fi vázról beszélünk.
Ami miatt igazán érdekes a film, az a pazar látványvilág, ami egyszerűen tökéletes. A fény- és színvilága, a futurisztikus dizájn, a high-tech városkép, a csúcstechnológia ábrázolása mind-mind megdobogtatják a Tron-rajongók szívét.
Ezenkívül a film tempója is lendületes, látványos akciókból nincs hiány, és ahogy az Örökség esetében, úgy most is emlékezetes a soundtrack, melyet ezúttal a Nine Inch Nile szállít.
Jól néz ki, jól hangzik, jó elmerülni benne, még akkor is, ha komolyabb kérdéseket csak felületesen érint, karaktereiből és narratívájából hiányzik az érzelmi mélység (Ares "emberré válása" nincs megalapozva, így nem is hiteles), tehát a Tron: Ares elsősorban vizuális élményként teljesít jól, látvány- és hangulatorientált, valamint zenei aláfestése is erős - így inkább szolgáltat nézni- és hallgatnivalót, mint gondolkodnivalót.
59 Tron: Ares (2025)
A rendkívül kifinomult Ares programot a digitális világból a valós világba küldik, hogy végrehajtson egy veszélyes küldetést. több»
Szereplők: Jared Leto, Jeff Bridges, Gillian Anderson, Evan Peters, Cameron Monaghan
