#MeToo

2025.11.21 17:32 Kittikee Olvasottság: <100x

0

Ahogyan én látom és értelmezem eme alkotást: kezdés, főcím: full Woody Allen-stílus.

Adott egy leszbikus "diáklány", aki belezúgott a "tanárnőjébe". Mindenben is majmolja, rajongja, még a tanár nénitől elcsent "múltbéli pakkból" kifolyólag a szexuális zaklatás kitalálásában is, és az adott áldozatot megzsarolván teszi ezt a rajongó diák. A tanár néni anno féltékenységből (még öngyilkosságba is kergetve a férfit), a diáklányt pedig plágiumi lebukása vitte, viszi, tereli eme "könnyelmű" útra, megoldásra, hogy érvényt szerezzen a Yale-en (főleg hogy gazdag, befolyásos, az egyetemet támogató családdal áll a háttérben, és ezt ki is használja a nem épp jeles tanuló), és a #MeToo pont kapóra jön, mert ezzel sokan tudnak takarózni a 2000-es években, ha nekik nem úgy alakul az adott lehetőség a továbbiakban, ahogyan szeretnék (sajnos sokan visszaélnek ezzel... tisztelet a kivételeknek, a valós áldozatoknak!).

A szerelmi háromszög "áldozata", vagy vádlottja (vagy mégsem?, ez sosem derül ki igazából, bár egy jelenetben igencsak szexuálisan agresszív a NEM szócskát füle mellett elhesegetve reagálván) a tanár néni kollégája, legjobb barátja... szeretője(?). A tanár bácsinak a diákok fogdosása, velük való flörtölés őszerinte alap, nincs mögöttes szándék, sose volt... ő ilyen és kész. A tanár néni két tűz között van, kinek higgyen, melyik kezébe harapjon? Az előléptetése a cél, nem kell a botrány, nem akar belekeveredni, pedig ott a jóbarát... ki kéne állnia mellette...Na de!

Ott a rajongó diáklány a sulit pénzelő családi háttérrel, és az ő előrelépésének úgymond erős keze, záloga. Nagy a tét, nehéz a választás. Inkább senki mellé sem áll, talán nem lesz belőle baj. Óóó, dehogynem!

Julia Roberts erős alakítása perfect! Ahogyan a Szólíts a neveden c. kedvenc filmemben Michael Stuhlbarg apaként, tanárként, itt féltékeny papucsférjként (szexmentes házasság), de ugyanúgy kedves, előzékeny, gondoskodó "dilidokiként" is imádnivaló (legalábbis nekem), nagyon jól áll neki ez a karakter ismét.

Az egyetem épületének látványa komor, szürke, nyomasztó hangulatú, ahogyan a sznob felsőbbrendűségre utaló tanári ház, és a borissza gőz fölött elmélkedő, okoskodó, tudálékos filozofálós társaság is az.

A zenétől, inkább hangoktól falra másztam! Az órakattogás hangja jól illett a "mindjárt robbanok" utolsó másodperceit ütve.

Luca Guadagnino szerintem, az én meglátásom alapján a filmcímmel arra utal(hatott), hogy évekkel később, az "áldozat" (gyanúsított) levadászása után miképp alakult az életük, elérték-e céljaik ezáltal avagy sem. A tanár néni örökre magával cipeli elveszített szerelme ellen elkövetett bűnét, míg a diáklány csak zavarodott "jánykaként" könyvelte el akkori szemét húzását. Snitt.