Vadászat után

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ahogyan én látom s értelmezem eme alkotást: Kezdés, főcím: full Woody Allen stíl. Adott egy leszbikus "diáklány", aki belezúgott a "tanárnőjébe". Mindenbe is' majmolja, rajongja, még a tanárnénitől elcsent "múltbéli pakkból" kifolyólag a sexuális zak... Többlatás kitalálásában is, és az adott áldozatot megzsarolván teszi ezt a rajongó diák(is). A tanárnéni anno féltékenységből (még öngyilkoba is kergetve a férfit), a diáklányt pedig plágiumi lebukása vitte, viszi, tereli eme "könnyelmű" útra, megoldásra, hogy érvényt szerezzen a Yal-en(főleg hogy gazdag, befolyásos, az egyetemet támogató családdal áll a háttérben, és ezt ki is használja a nem épp jeles tanuló), és a #MeToo pont kapóra jön, mert ezzel sokan tudnak takarózni a 2000-es években, ha nekik nem úgy alakul az adott lehetőség a továbbiakban ahogyan szeretnék(sajnos sokan visszaélnek ezzel...tisztelet a kivételeknek, a valós áldozatoknak!!). A szerelmi háromszög "áldozata", vagy vádlottja(vagy mégse??, ez sose derül ki igazából, bár egy jelenetben igencsak szexuálisan agresszív a NEM szócskát füle mellett elhesegetve reagálván) a tanárnéni kollégája, legjobb barátja...szeretője(?). A tanárbácsinak a diákok fogdosása, velük való flörtölése őszerinte alap, nincs mögöttes szándék, sose volt...ő ilyen és kész. A tanárnéni két tűz között van, kinek higgyen, melyik kezébe harapjon? Az előléptetése a cél, nem kell a botrány, nem akar belekeveredni, pedig ott a jóbarát...ki kéne állnia mellette. Nade'! Ott a rajongó diákLÁNY a sulit pénzelő családi háttérrel, és az ő előrelépésének úgymond erős keze, záloga. Nagy a tét, nehéz a választás. Inkább senki mellé se áll, talán nem lesz belőle baj. Oooo dehogynem! Julia Roberts erős alakítása perfect! Ahogyan a Szólíts a neveden kedvenc filmemben Michael Stuhlbarg apaként, tanárként, itt féltékeny papucs férjként(szexmentes házasság), de ugyanúgy kedves, előzékeny, gondoskodó "dilidokiként" is imádnivaló(legalábbis nekem), nagyon jól áll neki ez a karakter ismét. Az egyetem épület látványa komor, szürke, nyomasztó hangulatú, ahogyan a sznob felsőbbrendűségre utaló tanári ház, és a borissza gőz fölött elmélkedő, okoskodó, tudálékos filozofálós társaság is az. A zenétől, inkább hangoktól a falra másztam! Az óra kattogás hangja jól illett a mindjárt robbanok utolsó másodperceit ütve. Luca Guadagnino szerintem, az én meglátásom alapján a filmcímmel arra utal(hatott), hogy évekkel később, az "áldozat"(gyanúsított) levadászása után miképp alakult az életük, elérték e céljaik ezáltal, avagy sem. A tanárnéni örökre magával cipeli elveszített szerelme ellen elkövetett bűnét, míg a diáklány csak zavarodott "jánykaként" könyvelte el akkortájt szemét húzását. Snitt.

A témák, amiket feszeget: hatalom, felelősség, udvariatlan igazságok, mind fontosak és aktuálisak, de a film sokszor felületes marad, amit nagyon sajnálok.

Nem Luca Guadagnino legjobb filmje, ugyanakkor érdekes és manapság sajnos elég sokszor előforduló témát feszeget. Ha egy olyan 5 évvel ezelőtt jött volna ki a film, biztos nagyobbat szól, akkor volt talán a csúcsán a #metoo mozgalom. A színészi játék abszolút rendben van, ugyanakkor a dialógusokat olykor kicsit mesterkéltnek találtam, nem tűnt természetesnek, bár ez betudható annak is, hogy többnyire tanárok és diákjaik között zajlottak. A zenéket illetően viszont abszolút csalódás a film, Trent Reznor és Atticus Ross ennél sokkal többre képes, a Challengers és a Tron-Ares-filmekben abszolút maradandó soundtracket alkottak, ebben viszont gyakorlatilag egy emlékezetes zene sincsen. A fényképezés rendben van, viszont kicsit talán komor, a szürke színvilág dominál, gondolom, a témaválasztás miatt esett erre a választás. Összességében tetszett, habár számomra ez inkább egy egyszernézős film. A cím értelmére viszont a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogyan kapcsolódik a filmhez, gondolom, nálam okosabb emberek számára biztos egyértelmű :)

Ez a film egy lassan kibontakozó, feszültséggel teli dráma, ami inkább az emberi lélek sötét oldalát vizsgálja, mintsem a cselekmény tempójával hódít. Őszintén szólva, kicsit lassabb filmre számítottam, de végül jobban lekötött, mint vártam. A történet fokozatosan tárja fel a szereplők múltját és titkait, és ettől egyre erősebb a hangulata. Julia Roberts játéka kimagasló – egyszerre törékeny és kemény, míg Andrew Garfield karaktere hozza azt a belső feszültséget, ami miatt nem lehet nem figyelni rá. A film képi világa letisztult, mégis tele van apró részletekkel, amik hozzátesznek az összképhez. Néhol elnyújtottnak éreztem, de a történet végére minden apró mozzanat értelmet nyer. Nem egy könnyed mozi, hanem egy elgondolkodtató, lassú tűzön égő dráma, ami után az ember kicsit csendben marad, és megpróbálja feldolgozni, amit látott.