Vadászat után

Nem Luca Guadagnino legjobb filmje, ugyanakkor érdekes és manapság sajnos elég sokszor előforduló témát feszeget. Ha egy olyan 5 évvel ezelőtt jött volna ki a film, biztos nagyobbat szól, akkor volt talán a csúcsán a #metoo mozgalom. A színészi játék abszolút rendben van, ugyanakkor a dialógusokat olykor kicsit mesterkéltnek találtam, nem tűnt természetesnek, bár ez betudható annak is, hogy többnyire tanárok és diákjaik között zajlottak. A zenéket illetően viszont abszolút csalódás a film, Trent Reznor és Atticus Ross ennél sokkal többre képes, a Challengers és a Tron-Ares-filmekben abszolút maradandó soundtracket alkottak, ebben viszont gyakorlatilag egy emlékezetes zene sincsen. A fényképezés rendben van, viszont kicsit talán komor, a szürke színvilág dominál, gondolom, a témaválasztás miatt esett erre a választás. Összességében tetszett, habár számomra ez inkább egy egyszernézős film. A cím értelmére viszont a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogyan kapcsolódik a filmhez, gondolom, nálam okosabb emberek számára biztos egyértelmű :)

A témák, amiket feszeget: hatalom, felelősség, udvariatlan igazságok, mind fontosak és aktuálisak, de a film sokszor felületes marad, amit nagyon sajnálok.

Ez a film egy lassan kibontakozó, feszültséggel teli dráma, ami inkább az emberi lélek sötét oldalát vizsgálja, mintsem a cselekmény tempójával hódít. Őszintén szólva, kicsit lassabb filmre számítottam, de végül jobban lekötött, mint vártam. A történet fokozatosan tárja fel a szereplők múltját és titkait, és ettől egyre erősebb a hangulata. Julia Roberts játéka kimagasló – egyszerre törékeny és kemény, míg Andrew Garfield karaktere hozza azt a belső feszültséget, ami miatt nem lehet nem figyelni rá. A film képi világa letisztult, mégis tele van apró részletekkel, amik hozzátesznek az összképhez. Néhol elnyújtottnak éreztem, de a történet végére minden apró mozzanat értelmet nyer. Nem egy könnyed mozi, hanem egy elgondolkodtató, lassú tűzön égő dráma, ami után az ember kicsit csendben marad, és megpróbálja feldolgozni, amit látott.

Guadagnino képeit nézni olyan, mintha egy művészeti galériában sétálnál, minden részlet számít. Julia Roberts Alma szerepében nagyon erős, van benne valami sebezhetőség, amit sokáig magaddal viszel. De a történet? Néha túl sok minden akar lenni egyszerre.