Vadászat után

A Vadászat után nálam totál csalódás volt. A karakterek nem voltak jól kidolgozva, a sztori meg… hát, [email protected] sz@r. A hangulat teljesen semmilyen, semmi izgalom vagy feszültség nem jött át. 1:28:00-nál konkrétan abba is hagytam, mert nem volt értel... Többme tovább nézni. Összességében egy unalmas, felejthető film, ami sajnos nem tudott lekötni.

Luca Guadagnino trükkös srác, mert két és fél órán keresztül rá tudja a nézőt kényszeríteni arra, hogy akármilyen nehezen is, de végigszenvedje a filmjét annak ellenére, hogy egyre nagyobb gyanú éled benne, hogy mi itt most jól át lesz cseszve. És té... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ahogyan én látom és értelmezem eme alkotást: kezdés, főcím: full Woody Allen-stílus. Adott egy leszbikus "diáklány", aki belezúgott a "tanárnőjébe". Mindenben is majmolja, rajongja, még a tanár nénitől elcsent "múltbéli pakkból" kifolyólag a szexuá... Teljes kritika

Kezdjük ott, hogy nem is thriller és nem is krimi. Tudálékos párbeszédek, alkesz bölcsész okoskodások. A zene TrentReznor (NIN) tehetségtelenséges effektekkel túltolt már annyira, hogy a szereplők szövegei sem érthetők. Sikerült elcsesznie egy filmet... Több. Unott vasárnapokra sem ajánlott. Azért kap nem pocsék, hanem "nézhetetlen" pontot, mert Julia Roberts jól játszik, de ez édeskevés, hogy valahová is vigye ezt a filmet.

Nem Luca Guadagnino legjobb filmje, ugyanakkor érdekes és manapság sajnos elég sokszor előforduló témát feszeget. Ha egy olyan 5 évvel ezelőtt jött volna ki a film, biztos nagyobbat szól, akkor volt talán a csúcsán a #metoo mozgalom. A színészi játék abszolút rendben van, ugyanakkor a dialógusokat olykor kicsit mesterkéltnek találtam, nem tűnt természetesnek, bár ez betudható annak is, hogy többnyire tanárok és diákjaik között zajlottak. A zenéket illetően viszont abszolút csalódás a film, Trent Reznor és Atticus Ross ennél sokkal többre képes, a Challengers és a Tron-Ares-filmekben abszolút maradandó soundtracket alkottak, ebben viszont gyakorlatilag egy emlékezetes zene sincsen. A fényképezés rendben van, viszont kicsit talán komor, a szürke színvilág dominál, gondolom, a témaválasztás miatt esett erre a választás. Összességében tetszett, habár számomra ez inkább egy egyszernézős film. A cím értelmére viszont a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogyan kapcsolódik a filmhez, gondolom, nálam okosabb emberek számára biztos egyértelmű :)

Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak. Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt ... Teljes kritika

A témák, amiket feszeget: hatalom, felelősség, udvariatlan igazságok, mind fontosak és aktuálisak, de a film sokszor felületes marad, amit nagyon sajnálok.

Ez a film egy lassan kibontakozó, feszültséggel teli dráma, ami inkább az emberi lélek sötét oldalát vizsgálja, mintsem a cselekmény tempójával hódít. Őszintén szólva, kicsit lassabb filmre számítottam, de végül jobban lekötött, mint vártam. A történet fokozatosan tárja fel a szereplők múltját és titkait, és ettől egyre erősebb a hangulata. Julia Roberts játéka kimagasló – egyszerre törékeny és kemény, míg Andrew Garfield karaktere hozza azt a belső feszültséget, ami miatt nem lehet nem figyelni rá. A film képi világa letisztult, mégis tele van apró részletekkel, amik hozzátesznek az összképhez. Néhol elnyújtottnak éreztem, de a történet végére minden apró mozzanat értelmet nyer. Nem egy könnyed mozi, hanem egy elgondolkodtató, lassú tűzön égő dráma, ami után az ember kicsit csendben marad, és megpróbálja feldolgozni, amit látott.

Borzasztóan gyenge rendezés.

Guadagnino képeit nézni olyan, mintha egy művészeti galériában sétálnál, minden részlet számít. Julia Roberts Alma szerepében nagyon erős, van benne valami sebezhetőség, amit sokáig magaddal viszel. De a történet? Néha túl sok minden akar lenni egyszerre.