Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak.
Hirdetés
Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt a komoly, intelligens, ügyvédnős-professzoros vonalat (A Pelikán ügyirat), baromira nem áll jól neki - inkább maradna a szokásos romantikus filmjeiben, az az ő közege. Bár az is lehet, hogy a magyar szinkronhangját választották meg nagyon szerencsétlenül - az első megszólalásánál ledöbbentem és a film végéig sem bírtam megszokni. Lehet, hogy az eredeti hangjával jobb, de annyi energiát nem ölök bele, hogy utánanézzek.
A másik szánnivaló dolog a filmeleji intellektuális eszmecserék erőltetése volt - nincs ember (még professzor sem), aki ilyenekről elmélkedik, pláne ilyen mondatokkal - az egész célja valszín az volt, hogy nagyon okosaknak tűnjenek, hogy az átlag néző fúde felnézzen a főszereplőkre.
Olyan jó lenne már kilépni ezekből a klisés ábrázolásokból: nem, nem ilyen egy egyetem, az egyetemi tanárok általában nem kvaterkáznak a diákjaikkal a lakásukon vagy a helyi sznob kocsmában együtt piálva, cigizve és b...megezve. (Julia Roberts trágár beszéde pedig csak hab a tortán...)
És ha már, bizony az átlag amerikai középsuli sem olyan, amilyennek az amcsi filmek szeretik bemutatni: marha kúl, laza, hányaveti diákok a hátizsákot félvállra dobva vándorolnak teremről teremre, a fiúk füttyögnek a jó csajoknak, mindenki piercinges és színes hajú, a lábukat felteszik az asztalra, köpködnek, óbégatnak az órán, lehetetlenné téve a tanítást, a tanárok meg nem bírnak velük, szerencsétlen lúzerek, kivéve azokat a hősöket (akikről általában ezek a filmek szólnak, és akik szinte mindig irodalmat tanítanak), akik megrezegtetik éppen azt a bizonyos érzelmi húrt a kamaszokban, amire vágytak, mióta betették a lábukat a suliba, mert onnantól aztán mindenki átvedlik tök empatikussá és hirtelen rend is lesz az osztályban, és mindenki tanulni kezd, mert fontossá válik a jövője és mások segítése.
Hát, ez elég off-topic lett a végére, de nem véletlen. Lehet, hogy csak számomra uncsi, hogy miért kell egy filmnek mindig manírokat felvennie. Mi lenne, ha egyszer egy olyan film születne végre, ami a lehető legrealisztikusabban próbálná bemutatni az életet?
45 Vadászat után (2025)
dráma | krimi | thriller | történelmi
Egy széles körben tisztelt, okos és tekintélyes egyetemi tanár (Julia Roberts) váratlanul azzal szembesül, hogy a megszokott szavak és érvek nem mindig elegendők. Egy fiatal... több»
Szereplők: Julia Roberts, Andrew Garfield, Chloë Sevigny, Ayo Edebiri, Michael Stuhlbarg
