Folyamatosan billeg nálam ez a sorozat az átlagos (3) és a jó (4) között. Zseni ez az Abrams vagy egy kókler? Elfogadható ez az extra hosszú játékidő, ami még bővített mozifilmsorozatokhoz sem (pl. Lord of the Rings rendezői változat) hasonlítható? Az X-akták nem nyújt többet azzal, hogy epizodikus rövid történeteket dolgoz fel? Nem vált a kárára, hogy az eredeti szereplőket sem tudta izgalmasan mozgatni, de mint sok más ilyen mű, még tetézi is a bajt, és még több karaktert hoz játékba?
Már mindenki leírta, mi a baj a sorozattal, én csak általánosságban ismétlem (korábbi gondolatomat), mi a baj a modern sorozatok alapötleteivel:
1. Amikor van egy jó sztorid max. 2x2 órás mozifilmekre, de tévésorozat formában, 6-8 órában meséled el, vagy még többen (Lost).
2. Amikor (mivel széthúztad a sztorit) nem tudod a karaktereidet ÉLETHŰ akcióban motiváltan mozgatni, ezért csak állnak egymással szemben (leengedett vagy karbafont kézzel) és beszélgetnek hosszan, elnyújtottan, unalmasan (Ahsoka, Dark - második évad).
3. Amikor meg sem próbálsz (vagy csak nem tudsz) igényes akciót összehozni, mert a sorozatok védjegye az ÁLLANDÓSÁG, nem a minőség (The Walking Dead).
4. Amikor megpróbálsz patetikus végső jelenetet írni, mint egy nagy mozifilmben, de valahogy az egész sorozat olyan lagymatag lesz (pont a sorozat műfaj betegségei miatt), hogy senki sem ejt könnyet a főszereplőért (Loki).
Sajnos a LOST is bőven benne van, ami kár, mert formabontó alapötletéből ez volt az első, és annyira betalált, hogy valóságshow-kat is megihletett. Nem vagyok LOST-hívő, de még mindig jobban elnézegetem a dzsungellakók szerencsétlenkedését, mint a Walking Deadet vagy a gagyi X-aktákat. De egy biztos, mivel a sorozatok évadról évadra készülnek, maga a műfaj az, ami kizárja (általában) a tökéletes, katarzist hozó mese létrejöttét.
76 Pokoli éden (2004)
dráma | fantasy | kaland | misztikus | sci-fi | thriller
Az Oceanic 815-ös járata egy trópusi szigetbe csapódik. A szerencsétlenséget 48-an élik túl, és bár nem szívlelik egymást, kénytelenek összefogni az életben maradásért.... több»
Szereplők: Ian Somerhalder, Evangeline Lilly, Michelle Rodriguez, Allison Janney, Katey Sagal
Nagyon fontos! A sorozat megítélésben nagyon sokat nyomott a latba nálam a csodálatos filmzenéje. Itt most nem a suspend jelenetek zárásának harsona- vagy hegedűszólójáról beszélek, hanem a befejezés Moving On témája az, ami könnyeket csal a szemembe. Nem olyan tökéletes, mint a Meet Joe Black Walkaway témája (mert az elejétől a végig tökéletes), de azért nagyon, de nagyon jó... Folyamatosan billeg nálam ez a sorozat az átlagos (3) és a jó (4) között. Zseni ez az Abrams vagy egy kókler? Elfogadható ez az extra hosszú játékidő, ami még bővített mozifilmsorozatokhoz sem (pl. Lord of the Rings rendezői változat) hasonlítható? Az X-akták nem nyújt többet azzal, hogy epizodikus rövid történeteket dolgoz fel? Nem vált a kárára, hogy az eredeti szereplőket sem tudta izgalmasan mozgatni, de mint sok más ilyen mű, még tetézi is a bajt, és még több karaktert hoz játékba? Már mindenki leírta, mi a baj a sorozattal, én csak általánosságban ismétlem (korábbi gondolatomat), mi a baj a modern sorozatok alapötleteivel: 1. Amikor van egy jó sztorid max. 2x2 órás mozifilmekre, de tévésorozat formában, 6-8 órában meséled el, vagy még többen (Lost kb. 84 óra!!! Walking Dead kb. 120 óra!! ). 2. Amikor (mivel széthúztad a sztorit) nem tudod a karaktereidet ÉLETHŰ akcióban motiváltan mozgatni, ezért csak állnak egymással szemben (leengedett vagy karbafont kézzel) és beszélgetnek hosszan, elnyújtottan, unalmasan (Ahsoka, Dark - második évad). 3. Amikor meg sem próbálsz (vagy csak nem tudsz) igényes akciót összehozni, mert a sorozatok védjegye az ÁLLANDÓSÁG, nem a minőség (The Walking Dead). 4. Amikor megpróbálsz patetikus végső jelenetet írni, mint egy nagy mozifilmben, de valahogy az egész sorozat olyan lagymatag lesz (pont a sorozat műfajbetegségei miatt), hogy senki sem ejt könnyet a főszereplőért (Loki). Sajnos a LOST is bőven benne van, ami kár, mert formabontó alapötletéből ez volt az első, és annyira betalált, hogy valóságshow-kat is megihletett. Nem vagyok LOST-hívő, de még mindig jobban elnézegetem a dzsungellakók szerencsétlenkedését, mint a Walking Deadet vagy a gagyi X-aktákat. De egy biztos, mivel a sorozatok évadról évadra készülnek, maga a műfaj az, ami kizárja (általában) a tökéletes, katarzist hozó mese létrejöttét.