Tisztelgés a regény előtt

2025.11.27 12:24 alexa84 Olvasottság: <100x

0

Amikor a Wicked 1.részére ültünk be a gyerekekkel, csak annyit tudtam róla, hogy az Óz, a nagy varázsló c.regényen alapul. Tetszett a plakátja, nagy durranásnak tűnt, nem volt kétséges, hogy megnézzük, pláne, hogy a kislányom egy időben minden este az Ózból meséltetett magának elalvás előtt. Az első rész látványos volt, de azért nem ájultam el tőle, és amikor a mozi végén kiírták, hogy „folytatjuk”, nem voltam benne biztos, hogy a 2.részre is jegyet váltunk...de nem bántuk meg!

Mégis megtettük, talán mert elég nagy felhajtást csináltak körülötte, és ha már az első részt úgyis láttuk… (Hogy jobban képben legyünk, egy héttel a mozi előtt még egyszer megnéztük az egyest – másodszorra nem volt könnyű végigülni és sokkal terjengősebbnek éreztem, mint először.)

A látványvilág most is grandiózus. Gyönyörű, színes, szemkápráztató és hihetetlenül kreatív díszletek, helyszínek, minden aprólékosan kidolgozva. Pontosan ilyet várna az ember egy modernkori luxus Ózföldétől – a néző nem is győz mindent felfogni, nincs ideje elmerülni a látványban, annyira zsúfolt. Még olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a varázsló sétapálcája: sötétzölden, játékosan, amolyan Óz-szerűen görbül a fogantyúja. Izgalmasak a tárgyak, a bútorok, és akkor még nem is említettem a hihetetlenül kreatív és a mese világához tökéletesen passzoló ruhakölteményeket, különösen Glindáét (de a mellékszereplők ruhái is nagyon szépek és érdekesek, és szemet gyönyörködtető, a zöld mennyi árnyalatát vonultatják fel Óz városában az épületeken, a jelmezekben…)

Ariana Grande egyértelműen a film központi szereplője, hősnője, jobb jelöltet nem is találhattak volna Glinda szerepére. Ariana igazi hercegkisasszonykét tipeg, libben, táncol végig a filmen csillámos, habos-babos ruháiban. Gyönyörű, bájos, cuki: kislányok igazi valóra vált álma. 

A színésznő/énekesnő egy született díva a szó szoros és pozitív értelmében. Én még nem láttam róla olyan videót, ami rossz színben tüntette volna fel. Természetes(nek tűnik), közvetlen, kedves és a lényeg: olyan hangja van, amivel bárkit leénekel a bolygóról. Ez sajnos a szinkronizált változatból nem nyilvánvaló, ezért érdemes a youtube-on rákeresni jelenetekre, dalokra eredetiben és megtapasztalni, milyen játszi könnyedséggel és eleganciával ugrál Ariana oktávokat, miközben a magyar énekhangja (miközben kétség sem fér az ő szakértelméhez, tehetségéhez sem) erősen feszegeti a határait.

(Még egy kis kitérő Arianához: szomorú, amit mostanában művelnek vele és főszereplőtársával a közösségi médiában. Minden szem a testükre és a kapcsolatukra szegeződik, és mindenki úgy fröcsög róla, ahogy kedve hozza. Persze, a hírességek elméletileg „vállalják”, hogy a rivaldafénybe kerülve még több ember ítélkezhet felettük, és ezt hozta a modern világ, de attól ez még nem jó. Tele a net az emberek mocskával.)

De visszakanyarodva a filmhez, a végére hagytam, ami a látványon túl a legjobban megfogott. Mi, ugye, ismertük a regényt, és így izgalmas csemege volt a második részben végre felfedezni a könyv fontos szereplőit. Nagyon ügyesen kitalálták, hogyan szőjék őket bele a filmbéli történetbe. Bizonyos szereplők nem pusztán megjelennek, hanem sokkal hangsúlyosabbá válnak, többet tudunk meg róluk, mint amennyit Frank Baum megírt. Ezt nevezem igazi tisztelgésnek a könyv előtt – nem pusztán megjelenítették az ott leírtakat, hanem megálmodták a teljesebb, mélyebb háttértörténetet. Minden fontos szereplő és történés benne van a filmben is, de egész más megvilágításban: egy kacér játékra hív bennünket a film: rendben, hogy Glinda a jó boszorkány, de biztos ez? A bádogembernek nincs szíve, de miért is? Hogyan is halt meg Elphaba?

Különösen ajánlom megnézésre azoknak, akik már ismerik a regényt, mert így a filmmel összefonódva egy teljes élménnyé válik a két műalkotás. Enélkül elhiszem, hogy valaki csak egy giccstengert fog látni a képernyőn.