A második világháború kitűnő alapanyagot szolgáltatott a filmkészítőknek, szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kínálva számukra. A különböző valós vagy kitalált gerilla-/partizánakciókról szóló történeteknek is se szeri, se száma, s az amúgy is termékeny olasz filmesek is előszeretettel nyúltak ehhez a témához, nem ritkán kétes értékű produkciókat hozva tető alá. Ezek között is a legkevésbé sem minőségi színvonalat nyújtja jelen filmünk, amelyet a hírhedt Joe D'Amato álmodott celluloidra (s nem is véletlen, hogy nem erről a fércművéről emlékszünk a nevére, igaz, itt egy másik álnevet használt).
A nem túl bonyolult történet egy franciaországi német hadifogolytáborban kezdődik, ahonnan néhány amerikai katona megszökik. Belebotlanak egy maroknyi francia partizánba, akik vakmerő tervet eszelnek ki: elrabolnak egy német tisztet. Ebből a végére természetesen nagy csetepaté kerekedik, rengeteg lövöldözéssel és halottal. Nagyjából ebben a három mondatban össze is foglalható a film cselekménye, ami a legostobább ponyvákat is alulmúlja. Egy ötlettelen, mindenféle igényességet nélkülöző trashfilmről van itt szó, amely szerencsére "csak" kb. 83 perces játékidővel rendelkezik, de néha így is maratoni hosszúságúnak tűnik.
Sajnos sem a cselekményszövésben, sem a jellemábrázolásban nem jeleskedtek az alkotók, és nagyon is érzékelhető az alacsony költségvetés, amit viszont más téren lehetett volna kompenzálni. Kicsit az volt az érzésem, mintha nem is ugyanahhoz a filmhez tartozna a történet két fele, eléggé esetlegesnek tűntek a történések. Ráadásul a mű első órája rettenetesen unalmas, a cselekmény 90%-a pedig csupán körítés az utolsó 15 perchez. Gyengén megírt karakterek téblábolnak egy gyengén megírt sztoriban, a megvalósítás pedig akár még parodisztikusnak is nevezhető lenne az igénytelenség miatt. Azt kell mondanunk, hogy a film legjobb részeit a bevágott archív felvételek szolgáltatják, ami szerintem sok mindent el is árul erről az alkotásról. Ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, hogy ezek a hosszan idézett, talán máshonnan lopott betétek teljesen irrelevánsak és feleslegesek a cselekmény szempontjából, de az akciójelenetek legtöbbje is siralmasan gyenge.
Noha (főleg a film második részében) viszonylag sok lövöldözésre kerül sor, vér alig folyik, erre azért oda lehetett volna figyelni, ráadásul ezekben kb. 20-25 vagy még kevesebb ember lövöldözik egymásra, ami kissé vicces. (Nem mellesleg külön baromság, hogy hőseink a történet egy pontján azoknak a német katonáknak az egyenruháját veszik magukra, akiket pár pillanattal korábban szitává lőttek, de a zubbonyokon sehol egy vérfolt, sehol egy lövedék ütötte lyuk).
Az alacsony költségvetés sajnos a színészi gárdán is meglátszik, hiszen nagyon kevés a színészek között az ismert név, és ugyanilyen kevés a legalább minimális tehetséggel rendelkező aktor. (Igaz, jó részüknek nem is volt bonyolult feladata, hiszen pl. a németeket majdnem hogy tök hülyének ábrázolta a rendező-forgatókönyvíró, a német egyenruhába öltözött amerikaiak pl. bármiféle ellenőrzés nélkül bejutnak a nácik helyi központjába).
Habár a film főcíme azzal kecsegteti a nézőt, hogy Klaus Kinski jelentősebb szerepet kapott a sztoriban, valójában csak az utolsó percekben tűnik fel egy teljesen jelentéktelen szerepben, és csupán néhány sort kell elmondania. Az olasz kosztümös kalandfilmek és a westernek iránt érdeklődők számára talán ismerősebben csenghet Ettore Manni neve, s a zsánerfilmeket kedvelők még egy ismerős arccal találkozhatnak itt: ő pedig nem más, mint a gyakran pszichopatákat alakító Luciano Rossi, aki itt Lu Kamante művésznéven produkálja magát. A többiek gyakorlatilag teljesen ismeretlen, névtelen emberkék, akik időnként ripacskodással szórakoztatják a nagyérdeműt a jellegtelen figurájuk bőrébe bújva. Habár Joe D'Amato közismerten a Zs-kategóriás filmek egyik alkotója volt, ez a műve még így is meglehetősen fájdalmas. Ha lehet azt mondani, ebből a filmből szinte minden hiányzik, ami kicsit is kiemelné a trash kategóriából, így a megtekintése szigorúan csak saját felelősségre történhet.
43 Eroi all'inferno (1974)
Szereplők: Klaus Kinski, Lars Bloch, George Manes, Rosemarie Lindt, Luciano Rossi
