A Hogyan tudnék élni nélküled? tipikusan az a film, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Annyira nem jó, mint amennyire próbálták beállítani a jegyeladások miatt, viszont a sok lepontozást sem érdemli meg, tipikus középszerű film, amiből sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni.
Már a filmplakát is kicsit átverős, mert a rajta szereplő Moszkvics nem szerepel a filmben. Úgy érzem, minden korosztályra akartak hatni valamivel, hogy becsábítsák őket a moziba, és ez végül sikerült is.
A film egy látványosra tervezett, de nagyon bénácska színpadi produkcióval indít, hogy képet kapjunk az egyik szereplőről. Ezt több zenés filmben eljátszották már, hogy rögtön nyitánynak egy olyan jelenetet választanak, amiről ordít, hogy kamu, a hangnak semmi köze nincs a szájmozgáshoz és ez számomra borzasztóan zavaró. Szerintem nem lenne ciki felkérni egy videoklip-rendezőt és egy valódi énekest/énekesnőt, hogy ezeket a jeleneteket egy kicsit közelebb hozzák a valósághoz. De lehet, elég lenne az is, ha a színészek egyszerűen bevállalnák a saját hangjukon a jelenetet, adjanak bele apait-anyait, és így legalább a száj- és testmozgások, lélegzetvételek stimmelnének, és erre már rá tud énekelni az a személy, aki a valódi hangot adja.*
Rögtön ezután az aktuális szereplő beugrik a Bazilikánál egy taxiba és a Népszínház utcába kíván menni, viszont a taxi a budai oldalon a Bartók Béla úton teszi ki. Ezeket a húzásokat szintén nem értem, főleg magyaroknak szánt magyar filmekben. Mert hogy a Die Hard 5.-ben fel-alá, oda-vissza és körbe-körbe száguldoznak a rakparton és a hidakon, az még elmegy, mert nem mi vagyunk az első számú célközönség. De a magyarok, főleg a budapestiek nagy része felismeri a jellegzetesebb utcákat, szóval nem értem, miért nem lehetett bemondani, hogy Bartók Béla út 72. És az üres költöztetődobozok cipelését sem fogom megérteni soha, annyira látszik, hogy nincs bennük soha semmi, de azért mindig egy vagy több hatalmas dobozt cipelnek.
A nyitójelenetben és a későbbi táncos jeleneteknél a vágásokkal sem voltam megelégedve, valahogy hiányzott sokszor a ritmus.
A történet amúgy jópofa, a karakterekről is elég sokat megtudunk már az elején, voltak a filmben ötletes és vicces megoldások, a musicalszerű megvalósítást viszont hanyagoltam volna. A sok felesleges táncjelenet helyett számos más módon is bele lehetett volna csempészni a zeneszámokat a történetbe. Erre tökéletes megoldás volt az alaptörténet, miszerint a főszereplő Eszter (Törőcsik Franciska) gyerekei és egy barátnő véletlenül megtalálják Eszter naplóját, feljegyzéseket, leveleket, amiket felváltva felolvasnak, és így kerekedik ki a félig-meddig elképzelt és kiszínezett történet.
A táncjelenetek helyett lehetett volna pl. zeneszám elpróbálása kettesben, próba a zenekarral, több helyszínen való fellépés bemutatása stb. Mert, ugye, az megint életszerűtlen, hogy Eszter karaktere azonnal tudja a Szabadság vándorai szövegét és az ének dallamát. Az a jelenet egyébként zseniálisra sikerült, nagyon átjön, hogy Eszter épp azon megy keresztül, amiről énekel és akkor tör rá a felismerés. Na, ilyenből kellett volna több, mert a színészekben meglett volna a potenciál!
Azon viszont hangosan felnevettem, mikor Ember Márk karaktere többször is jobb kézzel indítózza a Ladát, meg is néztem, hogy a rendező mikori születésű. Persze lehet, hogy a családjában csak nyugati autók voltak, de ha a nosztalgiafaktorra építünk, akkor tisztában kell lenni vele, hogy a Ladáknak bal oldalt van a gyújtáskapcsolójuk, mert jobb kézzel a szívatóval kell bűvészkedni, már amikor tényleg kell. A filmbeli jelenetben nyáron, kb. 5 perc állás után nem kell. Azt meg főleg nem értettem, hogy az addig nem induló autó miért táltosodik meg attól, hogy Marics Peti nekitámaszkodik a hátuljának. Valószínűleg hallomásból ismerték a járművek betolásának fogalmát, de a képernyőn nagyon nem azt láttuk.
Brasch Bence nagyon jól hozta a karaktert, ő az éneklést is egész jól mímelte. A színészek alapvetően nagyon hihetően formálták a karaktereiket. A film csúcspontja nálam a címadó dal előadása volt és a hozzá tartozó tánc a háztetőn, na, ez nagyon-nagyon el lett találva! A pársnittes magyarázat is nagyon jó volt hozzá, miszerint Gergő ezt a számot Eszternek írta, és a talán egyetlen közös fényképük ott van a félkész jegyzetek között.
Nekem ez a musical-stílus annyira nem jött be, ezek kihagyásával és egy kicsit több energiabefektetéssel valóban egy nagyon jó film lett volna a Hogyan tudnék élni nélküled?, de így sem lett rossz, mindenképp érdemes megnézni!
* Közben rájöttem, hogy a dalokat a szereplők éneklik, Franciskával láttam is korábban videót és hallottam is a hangját, ami nagyon jó, csak elfelejtettem. Ennek tükrében viszont végleg nem értem, hogy miért nem illik a saját hangja saját magához a filmben, hiszen a videoklipben, amiben szerepel, tökéletesen van vágva a kép és a hang...
Mi köti össze a múltat a jelennel? A szerelem kétségtelenül, csakúgy, mint a zene, feltéve, hogy az valóban jó. Lili megtestesíti a modern lány kvintesszenciáját: magányos,... több»
Szereplők: Törőcsik Franciska, Ember Márk, Györgyi Anna, Seress Zoltán, Medveczky Balázs
