A Redux Redux első pillantásra sci-fi köntösbe bújtatott bosszútörténetnek tűnik, valójában azonban egy mélyen személyes gyászfilm, amely a párhuzamos univerzumok ötletét nem világépítési trükként, hanem érzelmi metaforaként használja. A középpontban álló anya figurája nem hős és nem is klasszikus antihős: ő egy megtört ember, aki szó szerint képtelen elfogadni a veszteséget, ezért az egész multiverzumot bejárja ugyanazért az egyetlen reményért – hogy valahol még nem történt meg a tragédia.
A film egyik legerősebb döntése, hogy a lány halála minden egyes univerzumban elkerülhetetlen. Ez radikálisan szembemegy a legtöbb párhuzamosvilágos narratíva alapvetésével, ahol mindig létezik egy „jobb” verzió. Itt nincs. A sorozatgyilkos újra és újra felbukkan, és az anya újra és újra megöli őt, ám ezek a gyilkosságok nem hoznak megkönnyebbülést. Inkább mechanikus rituálévá válnak: az erőszak nem gyógyít, csak konzerválja a fájdalmat.
Ebben a repetitív pokoljárásban különösen fontos fordulópont a fiatal lány megjelenése, akit az anya véletlenül szabadít ki. A kapcsolatuk lassan, természetesen épül fel, és finoman eltolja a film fókuszát a bosszúról a pótlás kérdésére. A lány nem a meghalt gyermek „helyettesítője”, hanem annak bizonyítéka, hogy a kötődés újra lehetséges – még akkor is, ha az anya ezt kezdetben kétségbeesetten tagadja.
Amikor a nő végül rátalál arra az univerzumra, ahol a lánya és saját alteregója is életben van, a film tudatosan nem kínál katartikus megoldást. Ez nem „happy end”, hanem egy erkölcsi zsákutca: az anya szembesül azzal, hogy létezik egy világ, ahol ő boldog lehetne, de az már nem az övé. A döntése, hogy visszatér a fiatal lányért, akit a gyilkos elrabolt, a film legemberségesebb és legérettebb pillanata. Nem a vér szerinti kötelék, hanem a vállalt felelősség válik meghatározóvá.
A zárás – ahol ketten együtt ölik meg a sorozatgyilkost – nem a gonosz végső legyőzéséről szól, hanem az erőviszonyok átrendeződéséről. A nő ekkor már nem egyedül cselekszik, és nem pusztán a múlt fájdalmából. Az erőszak itt sem válik felszabadítóvá, de értelmet nyer: nem ismétlés többé, hanem lezárás.
A Redux Redux lassú, sokszor kíméletlen film, amely nem engedi meg a könnyű érzelmi menekülést. A multiverzum itt nem lehetőség, hanem csapda; az ismétlés nem játék, hanem trauma. Épp ezért működik: mert a sci-fi eszköztárát egy mélyen emberi kérdés szolgálatába állítja. Mit teszünk, ha nincs olyan világ, ahol minden rendben van – csak olyan, ahol tovább kell élni?
77 Redux Redux (2026)
akció | dráma | horror | kaland | krimi
Irene Kelly párhuzamos univerzumokon keresztül utazik, és többször is megöli lánya gyilkosát. Ahogy a bosszú emészti, embersége megmérettetik. több»
Szereplők: Dendrie Taylor, Grace Van Dien, Michaela McManus, Jeremy Holm, Debra Christofferson
