Aceltestű idomár

2026.05.23 22:58 fankbringa Olvasottság: <100x

2

A Mandalóri nem csak egy fogalom, ő a megtestesült szent harcosa a küldetésének. Amit elvállal, azt teljesíti. Nem politizál, nem ügyeskedik, egy igazi profi. Egy dicsőséges amerikai hős, aki mindig győz. Tökéletes Star Wars történet kerekedett ki belőle, ahol a hősöket nem ünneplik, de elismerik. Úgy látszik, a megszorítások kiürítették az ünneplés költségkeretet, mert a győzelem a napi rutin része. Nincs komoly ellenség, csak kisebb bűnbandák ügyeskednek az ellenőrzésért. Összesen egyszer említik a politikát, mintha az nem befolyásolná senki életét. Egy szabad élet a szabad univerzumban. A hősiesség utópiája elevenedik meg és fal fel minden gonoszságot.

A történet egy ötórai tea feszültségét hozza el, a sodrása pedig a Zsivány Egyes szeretett vonalvezetését követi. Páran összefognak az eszmékért és győznek. Sok nosztalgikus motívumot ragadtak meg, ami garantálja a profitot. Nagyon jó kombináció, teljesen betalált a célközönségnél. A karakterábrázolások nagyon furák. Szinte lehetetlen volt kiismernem őket és megérteni. Köze lehet ehhez a csalódottsághoz a ténynek, hogy nem láttam a sorozatot és a rajongók miatt el kellett rejteni olyan utalásokat, amihez ismerni kell a sorozatot.

A bábtechnikás megoldások miatt engem süsüre emlékeztetett a mozgás. Időnként bájos, időnként bosszantó volt. Mintha visszamentünk volna 20 éves a látványtervezésben. Megvan a bája, de nem találtam értelmét. Képtelenségek sora borzolta még az idegeimet, de a mesék természetes közege a misztika és a varázslatos pozitív fordulat. Ebből nem volt hiány.

Ha nagyon párhuzamot akarok keresni, akkor minden elem megvolt, amit eddig a star-wars filmek mutattak és még rá is játszottak nem keveset. Az egészet elvitte a hátán a lendület, a látvány, a zene és a folyton mozgásban lévő kamera. Nagy kár, hogy végig csak a felszínt kapargattuk.

Egy biztos. Pedro Pascalra nem az arcjátéka miatt fogunk emlékezni.